Egy pár szó titkos magamról :-)

Miki vagyok... Már 40 éves... Bár az életet még mindig gyerek fejjel figyelem, és néha nagyon rácsodálkozom. Az életem hegymászás, de a kilátás csodálatos! :-) Az a fajta ember volnék és maradok, aki nem felejtette el a hitét a jóban! És talán soha nem is fogja.. Ha ide tévedtetek, az írásaimhoz, akkor talán ti hasonlóan gondolkodtok, ezért kitárom felétek gondolataimat,és néha még a pillanatnyi érzéseimet is. Olvassátok, és ha úgy gondoljátok, akkor véleményezzétek, abból én is épülhetek... tovább. :-))

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".

Utolsó kommentek

2011. november 28. Nem tudom, hogy mi legyen a címe, azt sem tudom, hogy miként írjam meg! …neki fogok…

2011.11.28. 22:32 | Nem adom fel! | Szólj hozzá!

 Le akarom írni, meg akarom írni!  De nem tudom, hogy merre induljak.

Igazából úgy szoktam, hogy keresek egy olyan zenét, ami meg adja az ihletet. Na, most ez meg is lenne, de a megfelelő verzió nincs fent azon az ominózus megosztó oldalon, mert a zene még annyira új…
De nem is ez a téma! Mi a szart írogatok össze-vissza, miért is menekülök, a téma elöl???
Nem is menekülök, csak nem tudom, hogy hogyan kezdjem el. Ahhh…
 
Szóval, talán ősszel lehetett. De nem is, még a nyáron!? …nem tudom, hogy hol és mikor kezdődött. Ahhh… (megintcsak!) J
 
(Na, megint nekikezdek, csak nehogy megint „ahhh…” legyen a vége J)
 
Nem is emlékszem, hogy mikor kezdődhetett el az egész. Talán már az első pillanatban, de az is lehet, hogy akkor, amikor eldöntöttem, hogy elmegyek arra a koncertre.
Eldöntöttem? Dehogy döntöttem! Rábíztam magam a sorsra, mert akkor éppen kettő nagyon csábító program adódott, azonos időpontra.
Mind a kettő koncert volt. Az egyiket a barátomék zenekara adta, és rengeteg ismerős arc volt oda várható, akikkel már szerettem volna egyébként is bulizni egyet.
A másikat egy neves Magyar zenekar adta, de igazán nem is ők voltak a legcsábítóbbak, hanem aki oda hívott!
 
…asszem, most ezt itt abbahagyom, és majd folytatom! J

A bejegyzés trackback címe:

https://angyalokesemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr53420053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása