Május 29.-e, szombat van. Hajnali fél3…
Végre aludhatnék egy picit. Nem mentem bulizni, haverkodni, sörözni… stb. Holnap.. dehogy! Ma!
Ma korán reggel megyünk a barátommal MTB pályabejárásra.
Tudni illik, július elején, Erdőbényén rendeznek egy hegyi bringa versenyt, melynek a lebonyolítására őket kérték fel a helyiek. Ebben segédkezem majd én is. Ha minden igaz és tényleg úgy lesz, akkor pl. én leszek a szpíker, bemondó.. vicces ember, vagy mi! : ) Szép feladat, és már nagyon várom. Kíváncsi leszek, hogy mennyire tudok majd ezzel a feladattal is megbírkozni?
Huh, de megint egy picit belekezdtem a mondandóm közepébe.
Mit is szerettem volna papírra vetni?? Jah, igen! A múlt és a jelen!
Sokat gondolkodtam, és rengeteget járt a fejemben az egy évvel ezelőtti életem.
Ha belegondolok, sokkal biztosabb életem volt akkor. Igazán, és úgy általánosan mindenem meg volt, amire csak egy normális ember vágyakozik.
Jól fizető munkahely, egy magas beosztással..
Szép, és céges autó..
Szép,és nem olcsó albérlet..
Szép és okos barátnő.. mit barátnő? Menyasszony! : )
Szerelem!!!
Szóval, úgy minden, és mégis valami nagyon hiányzott! Hiányzott egy jövőkép.. hogy nem ezt szeretném! Szerettem volna többet lenni emberek között. Szerettem volna küzdeni valami olyasmiért, amitől a későbbiekben több leszek! Szerettem volna olyan dolgokat tenni, cselekedni, ami valamit épít és teremt!
..és mi van ma?
Mi van az egy évvel ezelőttiből?
Semmi, és mégis minden!
A jól fizető és akkor biztosnak tűnő magas beosztású munkahely helyett alkalmi munka, amiért nem fizetnek sokat, és fárasztó. Viszont egy új dologban teljesedhetek ki. Rengeteg új dolgot tanulhatok, kiélhetem a kreativitásomat, kamatoztathatom a kézügyességemet, és nem utolsó sorban körbe vesznek a munkám nyomai, amelyekre nagyon büszkén tekintek!
Szép és céges autó helyett, egy szintén szép, de törött autó, amelyet kényszerből meg kellett vennem, és ha lassan elkészül, akkor el is kell adnom! Van még a BKV, a Volán és a MÁV összes közlekedési szörnye, amelyek megtanítottak ismét beosztani az időmet. Róluk ismét látom az ország, a vidék szépségeit. Rajtuk találkozom –igaz, ilyen-olyan- emberekkel, akikkel kommunikálhatok.
Szép és drága albérlet helyett, egy mindent igényt kielégítő és hatalmas panellakás. Ahol olyan a „comcéédom”, melynél az ember jobbat nem is kívánhat! : ) És bizonyosság ismét csak arról, hogy az igazi barátok igenis léteznek, és igenis nagyon szükség van rájuk!
Szép és okos barátnő? Menyasszony?? Nem… nincs ő sem. Viszont van remény egy „szebbre” és valósabbra! : )
És van lehetőség ismét szerelemre is. Talán még nagyobbra.. talán a legnagyobbra, ami valaha is létezhetett!! Igen, ebben nagyon bízom! : ))
Mert mi is a szerelem? Mit szeretnék ismét, és újra meg újra átélni??
"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy
eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a
szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban
van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd
magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni,
csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába
gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis
megölelnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el
sem tudtál volna képzelni.
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor
biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a
kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha
reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted,
gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.
Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod,
és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér.
Amikor hírtelen mozdulatokkal magadhoz rántod,
hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz
betelni vele, minden percben csak őt kívánod."
"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy
eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a
szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban
van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd
magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni,
csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába
gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis
megölelnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el
sem tudtál volna képzelni.
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor
biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a
kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha
reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted,
gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.
Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod,
és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér.
Amikor hírtelen mozdulatokkal magadhoz rántod,
hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz
betelni vele, minden percben csak őt kívánod."
..hát ezt! : )) Örült vagyok? Az! És az is maradok, míg élek! Legalábbis remélem, és így szeretném!!
Hjaa..
Szóval minden, ami akkor volt, az szinte egy csapásra megszűnt, és jött helyette egy olyan élet, amiben semmisem biztos, és amelyben még nem látod a jövőt, az út végét, MÉGIS..
Tele van élettel, reménnyel, erővel, fejlődéssel, megvalósítással, változással, feladattal, meglepetéssel, már most rengeteg új élménnyel és emlékkel, történésekkel… úúú, MINDENNEL!!! : ))
Érdekes dolgok ezek! Mit is akarunk? Hogyan is kapjuk meg?
Asszem szeretek élni!! Nagyon!! : ))
Mindenkinek boldog, és TELJES életet kívánok!
No, akkor még egy dal egy évvel ezelöttről:
Utolsó kommentek