Azt mondtam, hogy ez a Blog nekem, és rólam szól, és talán azoknak, akik az én szememmel látják a világot… De most ezt az egyetlen bejegyzést egy embernek szánom! Persze olvassa mindenki bátran, és tanuljon belőlem, én is próbálok… tanulni az élettől, az életből…
Azt mondtad, hogy kerested már ezt a Blog-ot… persze, és meg is találtad… tudom, már sokkal korábban. Mindig láttam a szemedben, amikor nem feltétlen mondtál igazat! Most sem… és csak azt akarom, hogy tudd… én tudom. Tudom azt is, hogy már nem számít, és azt is, hogy most nem érdekel, de én remélem, hogy mégis… csak a közös múlt miatt! Tudod, sokkal jobban ismerlek, mit azt gondolnád! : ))
Csütörtök hajnal van, a veszprémi barátaimmal voltam bulizni, és olyan igazi pasis parti kerekedett… mint régen… : )) Nekem nem számít az egóm, csak egy picit, amikor az egy bizonyos szint alá zuhan, és most ők segítettek, hogy a bizonyos szint fölé emelkedjen. Nagyon jó volt, mintha tudnák, hogy mire van szükségem! : )) Aztán haza jöttem, kezembe került a laptop, meg a Blog oldal és persze a Youtube : )) És olyan számok kerültek elő, amik elmondják az érzéseimet. Most ezek segítségével mondom el, és dolgozom fel talán végre végleg a történteket! Hallgasd meg kérlek ezeket a dalokat, és figyelj a szövegre, mert persze azokban van a lényeg! : )) Hmmm…
Elsőként azt kívánom, hogy menj, az úton menj tovább! : ))
Aztán, „már tudom, hogy mégsem maradtál velem”! Annyira így gondolom!!!: ((
Pedig, „csak a szívemet adtam el én”! Hahhh… de mennyire, semmi sem volt drága! „Neked álom kell, önarc kép…” „ Én ezt nem tudom…”
Hááát… „csillagok hullnak, születnek újjak és Te messze jársz…” „…legyen az álmod széééééép!” : )))
Ide jutottam, ez talán és valahol rólam szól, hiszen nekem ez a „csönd éve volt”, és talán lesz… minden megváltozott, és olyan gyorsan… olyan hirtelen… : ((
Remélem, és tudom, hogy megtanultam a leckét… persze az élettől… Ez a dal valahol és nem teljesen illik ide, de az egész gondolatsort ez indította el bennem…
Még egy dal! Emlékszem amikor azon a céges bulin elénekeltem egy dalt… repültél felém, és azt mondtad, hogy „ Mikiii, isten vagy”! Ezt a dalt is énekeltem akkor, azt a másikat most ne akartam ide, mert nem passzol sem a szöveg, sem a stílus, és az együttes sem… „Szép emlékeim olcsón adom…”! És ami a lényeg „isten” vagyok most is, mert ebben nem változtam! : )) Csak te ezt nem látod, mert az élet piszkos szele egy ócska rongydarabot fújt a szemed elé… talán majd egyszer meglátod, mert nem minden az aminek látszik…
Elnézést kérek mindenkitől a túl személyes hangulattól, de ez az én Blogom! : ))))))
Utolsó kommentek