Csábító a bejegyzés címe, igaz? : )
Persze, hogy az! Hiszen minden ember erre vágyik, szerintem még túlságosan is. Hogyan mondhatok ilyet? „Még jó, hogy nagyon szeretnénk”, és „de hiszen ez az élet értelme”, és „te nem ezt akarod?”! Nahhh… elég legyen! Majdnem a saját torkomnak ugrottam már… hát persze, hogy én is… ! : )
Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy napjaink „szingli” társadalma gyakran bele esik ebbe a hibába, amiről írni szeretnék most itt! Olyat kutat és keres, ami nem létezik, legalábbis nem abban a formában, ahogyan azt a nagytöbbségünk elképzeli. Úgy, ahogy a filmekben mutatják, úgy biztos, hogy nem. Gondoljunk csak bele, a mozikat egy vérprofi stáb készíti! Megírja egy tehetséges író a saját tapasztalatait, érzéseit. Aztán jön egy producer, aki szintén hozzá tesz valamit, mert a saját pénzét kockáztatja, ez az ő biznisze! : ) A színész??? Még jó, hiszen valahol az alakításában saját magát adja! És még sorolhatnám… a sminkes, a világosító, a make up, a díszlet… stb.. stb.. stb… csak az ég tudja, hogy még ki!
Tehát ők létrehoznak egy tökéletes képet, amiben még azok a hibák is benne vannak, amik ezt az egészet „emberközelivé” teszik! Tökéletes! Igaz? : ) Halkan jegyzem meg, hogy ráadásul ezek a történetek mindig a szereplők életének egy szakaszát dolgozzák fel. Láttatok már olyan filmet, ami a szürke hétköznapokat mutatja be? Nem hiszem! Ki lenne erre a vevő?
De hogyan is jutottam ide, miként csaptam a dolgok közepébe, honnan jött a gondolat?
Én is keresem a boldogságom, mint annyian sokan mások. És sok, a szerelembe már belefáradt emberrel ellentétben, én nem több rövidebb kapcsolatra, hanem egy, és lehetőleg egy életre szóló történetet szeretnék! …végre! : ) mert próbálkoztam eddig is több, kevesebb sikerrel…
Hogy megtaláljam a sajátomat, sok mindent teszek… beszélgetek régi, és új barátokkal, véleményeket hallgatok és formálok, sokat olvasok.
Tegnap az egyik nagy bevásárlóközpontban voltunk szüleimmel, és a lányommal, aki szintén szeret olvasni, és azt mondja, hogy amíg a mamáék vásárolnak, addig mi nézzünk könyveket. Én persze a polc azon részénél horgonyoztam le, ahol szinte az összes könyv az „ideális kapcsolatról” szólt. Ekkor döbbentem rá, hogy atyavilág, hány és hány féle írás van ebben a témakörben! De ami igazán szörnyű, hogy ahányféle, annyiféleképpen ad „tanácsot”!! Nahát, ebben a káoszban keressen a szerencsétlen segítségre szoruló ember egy támaszt. : )
Itt egy kis megjegyzést kell közbevetnem! Amikor a könyvek előtt álltam, akkor döntöttem el, hogy ezekről a gondolatokról írnom kell. Alig vártam, hogy elkezdhessem, de úgy hozta az élet, hogy csak ma reggel tudtam nekiállni. És sokáig nem is juthattam, Konkrétan eddig, mert közben dolgom akadt. Estére pedig korcsolyázást terveztem a nagylányommal. A kori elmaradt, mert a pálya nagyon korán bezárt, és akkor jött az ötlet, irány a mozi. A jegyvásárlásnál a „Csúf igazság” című filmre esett a választás. Nem tudtam, hogy mi a konkrét téma, de megint csak azt bizonyította az élet számomra, hogy nincsenek véletlenek, tudniillik a filmben szereplő történet pont ezen írásomhoz adott „táptalajt”! Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg! Romantikus, végig pergő eseményekkel, humoros - zengett a nevetésemtől a terem- , és ha figyelünk, akkor kiderül az is, hogy mondanivalója is van!
Szóval most értem haza, és egy új élménnyel a zsebemben tudom a bejegyzést folytatni! : )
Mindenki egy példát követ. Ki a szüleitől kapott mintát próbálja alkalmazni, ki, amit a barátja vagy barátnője mond, azt teszi, és szerintem a többség a jelenlegi világ által sugallt képet formálja a saját elképzeléseihez!
Az összes minta rossz!! Rossz, mert nem mintákat és példákat, meg szabályokat kell élni! Hanem az életünket, a saját utunkat kell járnunk és megélnünk. Annyiféle út van, ahányan élünk ezen a földön! Mindenkinek a saját kikövezett útját kell először megtalálnia, és amikor arra rátalált, akkor azon kell járnia, annak a kanyarjait, dombjait és lejtőit kell maga alá gyűrnie!
Ha erről letérsz, akkor azt azonnal észre kell, hogy vedd, hiszen az abban a pillanatban rögössé és nehezen járhatóvá válik.
Sokan bizony ott követik el a hibát, hogy saját maguk akarják megrajzolni az útvonalat. A ma látott filmemben nagyon jól hozták elő ezt a problémát.
A női főszereplő egy pontos listát készített arról, hogy az ő számára milyen az ideális pasi… és láss csodát, ez a manus lett a szomszédja. A ffi főszereplőnk (aki nagyon nem a nőci ideálja volt) feladata a történet szerint az volt, hogy hozzá segítse az „ideális nőhöz” az „ideális pasit”. És persze a mozi végére kiderült, hogy hősnőnknek nem a listájának leginkább megfelelő manus az igaz… !
Ha ti is tudjátok már, hogy van egy utatok, amin járnotok kell, meg is találtátok azt, akkor azon járjatok, és vegyétek figyelembe, hogy azon nincsenek elvárások!
Ha eltévedtetek volna, és vesztek, kaptok egy térképet (könyv, barát, film, stb.), akkor arra is figyeljetek, hogy az ne tévesszen meg benneteket, mert az lehet, hogy egy kitűnő útmutató, de nem személyre szabott!!!
Továbbra is abban hiszek, hogy mindenki céllal, feladattal született ide, és aki elpazarolja az életét a felszínes dolgokra, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy neki meg van írva az útja, az nem lesz itt igazán boldog. Ebben az életben biztosan nem!
Volt a filmben két jelenet, ami nagyon megragadt bennem.
Az egyik az volt, hogy a női főszereplő megkérdezi először az elsőszámú lovagot, hogy mit szeret benne? Az ember mondta, hogy a sok pozitívumot, hogy szép vagy, okos vagy, türelmes vagy, tolerálsz, és minden…
Aztán megkérdezte a kettesszámú manust, hogy miért szerettél belém? Mire ő, „azt nem tudom, csak azt tudom, hogy szeretlek… nagyon!”
Na, ki lehetett az igazi? : )
A másik jelenet, amikor a liftből kiszállás közben egyszer csak egymásnak esnek, csókolóznak… csak úgy, hipp-hopp! Átéltétek ti ezt már? Amikor nem tudod, hogy miért, és olyan hirtelen. Nem tervezted előtte, de még csak nem is számítottál rá!
Én igen! Én átéltem, és akkor sem tudtam mit hoz számomra a jövő, merre vezet az ÉN köves utam.
De én akkor nagyon tudtam, hogy út van alattam, ami az enyém, és pokolian boldog voltam!!!
Élje ezt át mindenki… és nektek csak ennyit kívánok! : ))
A video, amit most ide teszek, nem feltétlen ehhez a témához kapcsolódik. Számomra egy nagyon kellemes emléket idéz, és ennek is van mondanivalója… méghozzá nem kicsi!
Utolsó kommentek