Megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
Hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...
Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
És megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet...
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
Tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni , hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...
És idővel megtanulod, hogy ha, csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...
Idővel megtanulod azt is, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
De ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...
Idővel megtanulod hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál...
Megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...
Megtanulod, hogyha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
Megtanulod, hogyha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
És megtanulod, hogy a MA a jó, pont EZ a perc, NEM a holnap...
MEGTANULOD EZT MIND, DE CSAK IDŐVEL...”
„A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”
Utolsó kommentek