A minap két jóbarátom szólt meg, hogy hanyagolom a blogomat.
Ez így van, és nem tehetek róla. Ha nincs ihlet, mert megszokjuk a jót, vagy akár a rosszat, és az életünk egy vonalon fut, akkor nincs miből gondolatot meríteni.
Tegnap viszont megtört a jég!
Kerekező barátaimnál voltam, egy kettős szülinapi partyn, ami nem úgy indult ahogyan azt én elképzeltem, vagy szerettem volna, hiszen két olyan ember is jelezte, hogy nem tud eljönni, akik a hangulatot alapozni szokták számomra.
Sebaj, gondoltam. Biztos lesznek ott új emberek is, akiket jó lesz megismerni. Így is történt, hiszen több „jó arccal” is sikerült kezet ráznom, és szóba elegyednem. Jókat nevettünk, beszélgettünk, de eljött az a pillanat, amikor a hangulat megkívánta, hogy tovább álljunk, és valami szórakozóhelyen tomboljuk ki a bennünk feszülő energiákat.
A Romkertbe indultunk, aminek én nem örültem, hiszen ott annyi a természetes ember, mint sivatag közepén az ivókút! J Ott olyan sokan voltak, hogy nem is jutottunk be…
A kevés ott eltöltött idő alatt annyi „ember droidot” láttam, hogy ez teljesen kiverte a biztosítékot, és a buszmegálló felé haladtunkban elengedtem egy: -Atya világ! Hova keveredtem! Ennyi puccparádéba öltözött, szteroidokkal felpumpált üres fejű tök! –kiáltást.
Na! Ezután változott meg minden körülöttünk, és az egész este egy hatalmas folyó sodrába keveredett! J
Történt ugyanis, hogy valaki felnevetett a kifakadásom hallatán, és én hátra fordultam.
Abban a nevetésben annyi minden benne volt, a fiatalság minden örömteli pillanata, a bohóság és őszinteség keveredése, milliónyi energiabomba robbanása, ettől a védekező mechanizmusom automatikusan bekapcsolt, és már majdnem menekülőre fogtam a dolgot, de!
De nem voltam egyedül, és természetesen a kis társaságom figyelmét sem kerülhette el az az angyali báj, ami sugárzott abból a két csodaszép zöld szempárból! A srácok ebben a pillanatban mindenről megfeledkezve rontottak oda, és eszeveszett udvarlásba kezdtek a tünemény irányába.
Hm… Én alapvetően nem szeretek beállni egy ilyen versenybe, amikor megbolondult férfiak bármit megtesznek egy kiszemelt hölgy kegyeiért. Ez nekem olyan, mintha… nem is tudom?
Továbbá! A riasztó csengőim folyamatosan ott csilingeltek a fejembe, hogy VIGYÁZZZZ MIKIIII! „Haltál” már bele ilyen lányba, és ekkor még egy szót sem váltottunk egymással!
Ekkor bemutatkozott. –Sziasztok! Panka vagyok!- és „ellőtt” még egy csábos mosolyt. Majd: - Hiperaktív vagyok! J- És ekkor már szállt, szaladt, a föld felett lebegett, mint aki a mennyországban van, ahol nem léteznek problémák, emberi gyarlóságok, és minden kerek! A csengők eközben csak zörögtek, kolompoltak, üvöltöttek a fejembe, de amikor meghallottam a nevét (annyira passzoltak egymáshoz! J) , azt gondoltam, hogy kíváncsi vagyok erre az emberre.
És elkezdtem figyelni őt, a környezetét, milyen hatással van az őt körbe vevő személyekre?
Varázslatos volt!!! Bevallom, hogy engem is megbűvölt! J
…deeee, volt az egészben egy apró hamisság, túl tökéletes volt! Mindenkihez egyformán kedves, és a „repülés” nem csak egy pillanatig, hanem egész este tartott…
Aztán eljött a pillanat. A Corvin Terasz mellett, a járda szélén ültünk. Ő a ballomon, a többiek a jobbomon, és valahogy amikor ránéztem, nem tudtam megállni, hogy egy apró bókot ne „dobjak” neki, és ebből egy beszélgetés kerekedett, amelyben elkezdtem rávezetni, hogy vélem, átlátok a szitán, és hogy én igazából RÁ, és nem erre a mesebeli állapotra, játékra lennék kíváncsi!
Mire idáig jutottunk Panka festett szeméből fekete könnyek folytak szép arcára. A levegő megállt, és a zajos város közepén szinte hallottuk a zenélő tücsköket. A jobbomon ülő baráti társaság is mély csendben ült. Majd halkan kérdezgették, hogy: -Mit mondtál neki? Mit csináltál vele? Elrontottad!? …?
-Nem- , mondtam nekik, csak kíváncsi voltam rá.
Hmmm… Tudjátok, az élet SZÉP! Na, nem azért mert egy tüneményt megríkattam, hanem azért mert mi emberek ÉRZÜNK! Szépet, jót, sósat és édeset, mennyeit meg büdöset! J Mert a minket körbevevő világ baromi színes! És egy pár órás találkozó egy „idegennel” annyit adhat a másik embernek!
Tudom, hogy ez az este még rengeteg kérdést, beszélgetést, "megismerhetést", és sok más apró csodát rejtett magában, amivel ekkor nem éltem, de még így is nagyon sokáig ott lesz a fejemben, és amíg élek, addig Pankára is emlékezni fogok! Megint berepült egy angyal az életembe, bár igazm csak pár percre...
: )))))))
Ez az Ákos dal szövegében nagyon passzol ehhez a történethez! : )
A Morcheeba pedig, nos, erről a dalról csak a tegnap este juthat az eszembe! : )
Utolsó kommentek