Jó régen nem írtam, most itt az ideje újra... De hát amióta "munkanélküli és magányos" vagyok, azóta pörög velem az élet. A percek, az órák, a napok rohannak... aminek valahol nagyon örülök, ha igazán öszinte akarok lenni maggammal, mert... hiányzik... nagyon... bár nem érdemli meg... nagyon...
Sebaj, az élet annyira pörög, és olyan gyorsan töltődöm a mindennapi élményeimmel, hogy jajjjj :-)!!! És ezt most tényleg nagyon pozitívan értem! :-)))
Csak néhány szóban, hogy mik is történtek! Először is a barátaimnak köszönhetően dolgoztam! Jól fizettek! Jó társaságban voltam, úh. innen is, és ezúton is KÖSZÖNÖM NEKIK! Szóval pl. Vettem egy bringát a "Devecser Plázában". Egy olyat, amit remélem nem fognak a belvárosban sem ellopni tőlem: :-( A két kerekű ausztriából érkezett, 31 éves!!! és kifogástalan állapotban van! Az autómentes napon ezzel mentem dolgozni, és jó barátommal egész este bringáztunk. Fantasztikus élmény a nagyvárost egy másik oldalról is megismerni! :-) Ja, és neve is van már! HELMUT!!! Aztán sajnos hű fegyverhordozómat le kellett adnom. Isten veled LUDWIG! :-( Mi volt még? Húúúú, egy másik baráttal, a harmadik barátomnál karaoke partyn vettünk részt... Voltam WETWOOD koncerten ami maga volt a tökéj, és mehettem volna helyette Tiesto-ra is, de jól választottam... Hahhaaa, és október 2.-án Emiliana Torrini koncert a MÜPÁban!!!! De ez már a jövőőő!! :-)
Szóval úúú... és áááá... :-))
De térjek már vissza az alcímemhez, vagyis nemrégiben, amikor könyvesboltban valami olvasni valót kerestem, egy olyat ami épít, szórakoztat, lefogalal, illletve leköt. És akkor a Kis Herceg a mese könyvek közűl rám mosolygott. Én már akkor tudtam, hogy őt választom, és nem egyszer, hanem egymás után többször... de arra nem gondoltam, hogy lesz olyan oldal, amit nyolc!szor olvastam el újra és újra!!! Most ezt, illetve a hozzá kötödő gondolataimat szeretném megosztani mindenkivel...
Már az ajánlásban is benne van, hogy ez egy mesekönyvnek készült, DE! Olvass a sorok között! ( Léon Werth-nek, amikor még kisfiu volt!) Gondoljátok el, hogy ez mekkora művészet és tehetség, hogy megírja a történetet úgy, hogy egy gyerek is élvezheti, de akkora mondani való van mögötte, amit sok fenőtt sem tud feldolgozni, megérteni... Vagy inkább azért nem értik ( a felnőttek), mert kiveszett már belőlük az őszinteség, a lelkük tisztasága, és egyáltalán nem fogékonyak a jóra, a tükörre, és mindenre? Nem tudom, én próbálom megérteni! :-)
Nos...
"Millió és milllió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. Hát akkor miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek soha semmire sem jók? A bárányok és a virágok haborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér úrnak a számadásai? És HA ÉN TUDOK EGY VIRÁGOT, EGYETLEN OLYAN VIRÁGOT AZ EGÉSZ VILÁGON, AMILYEN SEHOL MÁSUTT NEM LÉTEZIK, EGYEDÜL CSAK AZ ÉN BOLYGÓMON, aztán egy bárányka egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit művel: ez talán nem fontos?
Elpirult, folytatta: - Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon:ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom"- gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mint ha hirtelen valamennyi csillag ki aludnék. És ez talán nem fontos?
Többet nem bírt mondani. Váratlanul kitört belőle a zokogás...
...
...Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szeretettel, előbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak érezni magát. -Nem lett volna szabad meghallgatnom- vallotta meg egy napon. -A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégsem tudatam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott meg kellett volna hatódnom rajta...Aztán: _ Bizony, semmit sem értettem én akkor! A tetteiből kellett volna megitélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegény kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. de én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!
Szóval azt terveztem, hogy ezt kommentálom... De kinek is??? Minek is??? Hiszen, és remélem ezt a kis blogot olyanok olvassák akinek nem kell magyarázat! :-))))
U.i.: Csak magamnak, vagy inkább jelezném, hogy a következő téma megélni és megérteni! Nagggggggyooooon fontos! :-)
Nahhhh... jóccakát! Nézzétek a Shodert, és halljátok hahótázásom! :-))))
Utolsó kommentek