Talán ezzel kezdeném, katints oda... Nézd meg...
Nem hiszek a véletlenekben. A sógornőmtől kaptam egy dvd-t, amin kettő film van. Az egyiket már korábban kértem a másikat pedig csak úgy odatette, még. És mind a kettő arról szól, hogy az embereknek miként kell megélniük, átélniük dolgokat. Ezt nagyon sokan félreértik, hiszen arra gondolnak, hogy ha valami megtörténik, legyen az jó vagy rossz dolog, akkor az jól esik vagy fáj. És ennyi... megtörtént, átéltem, és pont.
De én nem erre gondolok, hanem... biztosan ti is átéltetek már olyan dolgokat, mint példáúl egy szép, romantikus, vagy csak olyan sokat mondó film után hazafelé nem tudsz mit mondani. Sőt, még másnap, vagy akár tovább is és állandóan azon jár a fejed a gondolataid. Gondolkozol, hogy mit is akart mondani a történet?
Na, valami ilyesmi a megélés is! Történjen veled jó vagy rossz dolog, azt fel kell dolgozni. Miért történt úgy, ahogy? Lehetett volna máshogy is? Mit kell ebből megtanulnom? Meddig tart azaz érzés? És csak jönnek a kérdések, te pedig csak gondolkozol... van hogy mérhetetlen nyugalom száll rád, és van hogy nem tudsz mást tenni csak sírni! Aztán elmosolyodsz. Csak úgy! Magadban, és ha akkor valaki lát, az biztosan irigyel, mert tudja, hogy te éppen megélsz, ismét átélsz egy olyan pillanatot, amire egész életedben emlékezni fogsz! És talán pont ez a lényege a megélésnek. Ha csak úgy átlépsz ezeken s dolgokon, érzéseken, az életed történésein, akkor az nem marad örök emlék (legyen vidám, vagy szomorú), és nem tanulsz belőle, és nem lesz teljes az életed!!! Én úgy gondolom, hogy akkor teljes az élete az embernek, ha van mire így vagy úgy visszaemlékezni, és ha emlékezek, akkor csak úgy jönnek sorba a történések! Asszem szerencsés vagyok, legalábbis ebből a szempontból, mert nekem van mire vissza emlékeznem... Volt az életemben sok feneketlen gödőr, és volt rengeteg csodás panoráma magas hegytetőkről! Hmmm... jó emlékezni! :-))
Úgy gondolom, illetve tudom, hogy lesz is még elég ezekből a megélésekből. Ha a történés éppen számomra szomorú, akkor az nagyon fáj. Tudom, hogy sokkal jobban fáj, mint ha csak legyintve lépnék tovább a fájdalmaimon! Sok ismerősöm azt mondja, hogy mit szenvedsz, lépj már tovább! Nem fogok, mert én ilyen vagyok, é ilyen is akarok lenni mindig! És DE! És de! Azt is tudom, hogy sokkal késöbb erre is jó lesz emlékezni! :-) Ha az emlék jó? Akkor meg még jó, hogy minnél tovább húzom az érzést, mert nem akarok semmi mást, csak azt érezni! :-))))
Most megélek éppen... és éppen a csendesedő, és a nyugalmas szakaszba kezdek érni. Ez jó, csak tartok egy dologtól! Mégpedig attól, hogy a "megélésem" most nem feltétlen lesz teljes, mert ahhoz, hogy ez teljes legyen kell a megértés is! Mit értek ez alatt? Hogy tudjam a történések miértjét is, hiszen csak akkor tanulhatok a fájdalmaiból, hibáimból, ha tudom azt is, hogy ezek miért történtek velem... Még sajnos nem hallom, és nem látom a miértjeimre a válaszokat. Egyszer majd talán megkapom... vagy attól az embertől, akitől kellenének a válaszok, vagy majd talán az élettől... és most sajnos inkább az utóbbiban hiszek. Ez persze talán nem is baj, csak a folyamat sokkal hoszabb lesz. Sebaaaj... :-))
Egyébként csak szösszenetként jegyzem meg, hogy az élet mostanában is igazol, és egyre többet... és a legfontosabb, hogy engem! De ez tényleg csak széljegyzet! :-)
No... akkor most ide még egy video? Ja, az élet az már csak ilyen! :-)
Hááát... és mééééég...
Még egy fontos dologra jöttem rá a napokban! Sokkal jobban és könnyebben megy az élet feldolgozása ha aktívan kikapcsolsz. Én példáúl a bátyámmal tettem egy teljes napos bringatúrát a Veszprém-Veszprémfajsz-Csopak kis kocsma-Balatonfüred-Lovas-Veszprém útvonalon. Ez sac/kb. 60km. Dombról le, majd oda fel... asszem egy kicsit túl vállaltuk magunkat így elsőre, de nagyon jól esett. Csak a fenekem... az ne fájna annyira! :-)
Itt egy kis bizonyíték is:
Persze ez még az odaút volt! :-)
Most kaptam egy hihetetlen ajánlatot egy fél welness hétre, asszem ezzel is élni fogok! :-)
Utolsó kommentek