Egy pár szó titkos magamról :-)

Miki vagyok... Már 40 éves... Bár az életet még mindig gyerek fejjel figyelem, és néha nagyon rácsodálkozom. Az életem hegymászás, de a kilátás csodálatos! :-) Az a fajta ember volnék és maradok, aki nem felejtette el a hitét a jóban! És talán soha nem is fogja.. Ha ide tévedtetek, az írásaimhoz, akkor talán ti hasonlóan gondolkodtok, ezért kitárom felétek gondolataimat,és néha még a pillanatnyi érzéseimet is. Olvassátok, és ha úgy gondoljátok, akkor véleményezzétek, abból én is épülhetek... tovább. :-))

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".

Utolsó kommentek

2011. január 9. Már kétezertizenegy…

2011.01.09. 12:16 | Nem adom fel! | Szólj hozzá!

 

Rettenet!
Hiszen még csak most kezdtük el a 2010-es évet… hiszen még „fel sem épültem” a tavalyi szilveszterből, és már a 2011-esen is túl vagyok, ami igen jól sikerült! : )
Próbálom ezt a rohanó időt lassítani, de sajnos nem nagyon megy. Sőt, vele rohanok én is!
Ami azért baj, mert mindeközben úgy érzem, hogy az a rengeteg dolog, ami velem történik, nem marad meg bennem! Visszanézek az elmúlt esztendőre, ami telis-tele volt megpróbáltatásokkal, megoldásokkal és örömmel, meg mindennel… szóval nagyon telített volt, kerek és egész!!! Mégis, úgy érzem, mintha az események ezer évvel ezelőttiek lennének.
 
Tavaly ilyentájt, rengeteg fogadalmam volt, hogy „na majd ez az ééév”, meg hogy, „most majd megmutatom”! És így is lett! : ))
…bááár, nem egészen úgy indult. Valamikor a nyár vége felé, amikor felcsillant a remény, hogy lesz megint olyan munkám, amiben motivált vagyok, bizonyíthatok, lehetőséget kapok, valamikor akkor lendült át minden a másik oldalra. Akkoriban kezdtem átértékelni a velem történteket, és lám most, mikor teljes formájában gondolhatom át a 2010-es esztendőt, azt mondhatom, ez szép volt! : )
 
A jövőtől nem várok most mást, mint egy hasonló folytatást, és ahhoz igazából minden adott! Ez a munka még mindig áll, a cég vezetése bizalmat, hatáskört adott. És így egyre nagyobb feladatokat várnak rám, ami a nagyobb siker ígéretével kecsegtet!
A magánszférám előtt is egy hatalmas nyitott könyv áll, amiben a lapok teljesen fehérek és tiszták! Kell ennél több egy magamfajta embernek?
Persze, hogy kell! Érzések, amikre nagyon nehéz vigyázni ilyen tempó mellett!!!
 
Szeretnék mindenkinek, aki itt, és engem olvas egy „itínert”, útmutatást, vagy… nem is tudom… tanácsot adni az előttünk álló 2011-es évre:
 
Az érzéseink mindennél fontosabbak, hiszen azok teszik teljessé az életünket. Vigyázzunk rá ebben az évben is! : ))
 

 

Rettenet ez a kép is : ))), de arra mutatom az utat, és csók mindenkinek! ; )

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://angyalokesemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr822571374

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kutas József - AZ ELSŐ TEJFELEZŐ 2011.01.09. 15:17:44

Fehér, hideg csend fekszik a földeken, a téli álmot alvó park nagy fái meghajolva virrasztanak. Reggel van, gondolom, végre megvirradt, újra. Nem mintha szemernyi kétségem lett volna, hogy a Nap elfeledkezik rólunk, emberekről, rólam, az egyetlen ember...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása