Egyszerűségre vágyom!
Egyenesen szeretnék beszélni, vagy hallgatni inkább, ha az a bölcsebb, egyszerűen szeretni szeretném, akit szeretek, egyszerűen kifejezni, ahogy jön, félelmek nélkül.
Nem kell a menő, nem kell a drága, nem kell a világ jóváhagyása, nem kell, hogy egyetérts velem, de ha nem mellém állsz, egyszerűen te is leszel ellenem...

Nem kell a világ, nem adom el a lelkem érte...

De az életemet, azt felajánlom...

Picit többet kell adnom, mint amennyit elveszek. Neked is...

Egészen egyszerű az én szívem. Dobog. Néha kihagy egy két ütemet megrendülésében, máskor hevesen és erővel, adj' Isten szenvedéllyel, szenvedélyeimben különcen, vagy egészen halkan, mégis mélyen ver - mikor elnyúlok a padlón, becsukom a szemem, és az egész világnak várnia kell, várhat az egész világ, nekem valami más sokkal fontosabb...

Eredendően hűséges, egyenesen őszinte, egyszerűen szeret - és elfedez mindent...

Ne akard ellopni a másikét, kapásból három embert károsítasz vele...

Egyszerűségre szoktatom magam. Nem hagyom, hogy megosszanak. Köpni akarok a hiúságra, és elérzéketlenedni a manipulációkra...

Enyém a felelőség. Rajtam kérik számon az életem.
Tudod, hogy nem csak a tetteinknek vannak következményei, hanem a mulasztásainknak is? Persze, hogy tudod. És belegondoltál?

Egy kicsit más tollával ékeskedek, de azt hiszem ez most mellékes. Ezt mind böngészés közben olvastam, és itt, és most a magamévá tettem!

Megjegyzésként csak annyit, ezek részletek... Az értékrendemből!