Ismét jó sok idő telt el az utolsó írásom óta. Nemrégiben megfogadtam egy dolgot a blogommal kapcsolatosan, mégpedig azt, hogy csak akkor írok, ha azt érzem, hogy azt most meg kell tennem. Mert kellből nem szeretnék, és nem is fogok! Ezért ez a mostani kihagyás…
Nemrégiben az unokaöcsémmel filozofálgattunk barkácsolás közben… ekkor mesélte, hogy azt tanulta a közös nagymamánktól, hogy minden baj hármasával jár. Akkor elgondolkodtam, hogy a mostani helyzetemben eddig két nagyobb krahh ért… hol a harmadik? Sajnos a hét elején utolért, de ezt most nem akarom boncolgatni. Csak annyit még, hogy valószínűleg ezzel a gondolattal vonzottam be a bajt…
Úh. mindenkit kérek, hogy a pozitív gondolkodásmódot alkalmazza!
Én most is tudom, hogy ez az év akkor is az enyém lesz!
Nahhh… de hogy feldobjam egy kicsit ezt a bejegyzést, ismét az én tehetséges nagylányom egy elgondolkodtató remekművét szeretném közkinccsé tenni
Asszem nem vagyok elfogult, ha csak annyit mondok, hogy BESZARÁS!
Íme:
Címe: Jó és Rossz
Írta: Fejes Réka
Az éjszaka rémisztő sötétjét
Az apró csillagok megtörték.
Fehér és Fekete,
Ilyen a világ veleje.
S mégis...vajon
Lényével tisztában vagyon
Fekete és Fehér?
Ez a kérdés mit ér?
S ha azt mondom,
A fekete égbolton
A ragyogó kiscsillag azt hiszi,
Fényét csak a Nannak köszönheti,
A fekete ég pedig állítja,
Ő az, ki az embereket ámítja.
Fekete? Vagy Fehér?
Ki dönti el a dolgok lényegét?
Azt mondják: rabló.
Erre te: gaz, rossz, áruló!
És ha neki mondom: rabló?
Nem jut enni, jó?!
Gyilkos, csaló...egyre megy...
Becsapják az életet.
S mégis mi rossz,
Nem biztos, hogy gyilkos.
A gonosz a részletekben rejlik.
Hát nem tehetünk semmit?
Hiába mondja Rossz, hogy Jó!
Mivel van egy varázsszó!
Hirdetheted a szeretet erejét,
Ha lelkiismereted felemészt...
És a saját kommentje:
Nem szeretek verset írni. Nem az én műfajom. :) De néha ki kell próbálni. ÉS ez...fontos. Nagyon.
Úgy éreztem most ide ezt kell tennem… csak a harmónia kedvéért! : ))
Utolsó kommentek