Nem tudom!
És megint hátulról közelítem meg a dolgokat.
Azt talán már korábban is említettem, hogy hiszek a sorsszerűségben. Vagyis, hogy nem hiába éljük az életünket. Szerintem mindenkinek megvan a maga életútja, amit élnie kellene, és ha az ember azon az úton jár, ami az ő életútja, akkor minden sima és járható.
Ez persze egyáltalán nem reális, hiszen szerintem az élet folyamatos tanulás a munkában, a magánéletben, és ez csak akkor van, így, ha nem feltétlenül ezt az utat járjuk. Mert csak ekkor jönnek azok a konfliktusok, akadályok, feladatok, amiket meg kell oldanunk, és amelyekből tanulunk!
Tehát, semmi nem történik ok nélkül! : )
…na, ennyit a bevezetőből, amit azért kellett megosztanom veletek, hogy megértsétek miért nem értem azt, hogy a lentebb szereplő zenét miért kell megfejtenem??? : ))
Az történt ugyanis, hogy ez a muzsika egyszerűen nem akarja elhagyni az agyamat! De nem csak a zene, hanem maga az előadás is!
Ez egy részlet a „Jézuskrisztus a szupersztár” című rockoperából. Az előadó Ted Neeley, aki a nagysikerű filmben is Jézust játszotta. Ebben a részletben Jézus az apjával, Istennel beszélget a földi lét gyarló dolgairól.
Mindezt olyan hű előadásban láthatjuk, hogy nem kell beszélnünk az Angol nyelvet, akkor is értjük a történetet, és a dolgok lényegét. Figyeljétek a színpad oldalánál álló és várakozó színész kollégák reakcióit is!
Szóval mi az üzenete ennek a remekműnek az életemben?
Legyek színész? Járjak többet színházba? Higgyek jobban Istenben? Vaagy, talán higgyek jobban magamban?
Asszem ezt az utóbbit választom, ez tetszik a legjobban! ; )
Ti is élvezzétek, és nézzetek meg vagy 10x, mint én! : ))
Utolsó kommentek