Sokszor nem jön gondolat… vagy inkább ihlet ahhoz, hogy írjak (Nem szeretem az „ihlet” szót, mert annyira elcsépeltnek találom, hogy…), aztán jön egy inger a világból, és már pötyögetem is a billentyűket!
És ez számomra fontos, mert ha megjön a „pötyögetéshez” a kedv, akkor gondolatok is vannak… ÉRZÉSEKKEL! Érzések nélkül üres az életem. Amikor csak úgy jönnek-mennek a napok, olyankor minden üres. Mintha nem is az én életem lenne, hanem valami statisztáé, és azt szerintem senki sem szeretné, hogy egy átlag „szürke egér” töltse ki az életét. Az a jó, ha mindennapra van miért visszaemlékezni!
De hol is járok már megint. Milyen messze kanyarodok a bejegyzésem címétől! Akik ismernek, azok jól tudják, hogy beszélgetés közben is hajlamos vagyok annyira csapongani… a kezdeti témától oly messze kanyarodni, hogy végére azt sem tudom, hogy mit akartam mondani! : ))
Így jártam! Ismét! : ))
Pár sort akartam most is csak írni.. és lám már milyen sokszor nyomtam meg ezeket a fránya billentyűket.
Ma reggel meghallottam egy dalt valamelyik TV adón, és az ehhez fűződő érzéseimet szerettem volna közzétenni.
Nancy Sinatra: Bang Bang (My Baby Shot Mi Down)
Persze a dal nem feltétlenül az én érzéseimről szól… báááár, a fene tudja… Én nem beszél Angol! : )
Szóval… amit röviden szerettem volna:
bang-bang… ver szívünk… és ennek örüljünk, de NAGYON!
mert hallottátok? A tudósok eddig azt gondolták, hogy minden gondolat, és érzés, és minden olyan dolog, amitől EMBERNEK mondjuk magunkat, az agyunknak köszönhető!
És erre jön egy úgy felfedezés! Az érzések a SZÍVBŐL jönnek! De ez most komoly!!! Tényleg ezt állítják!!!
Hááát uraim, vagy hölgyeim (gondolok itt a tudósokra)!
Tessék a diplomákat, vagy mittudoménmiket a kukába dobni! : ))
Én azzal a tudattal nőttem fel… Én mindig is így tudtam… Nekem a szüleim, az élet, a tapasztalataim csak azt tanították, hogy az érzések a szívből jönnek!
Hát mindenki vigyázzon rá, de nagyon! És növessze akkorára, amekkorára csak tudja, mert ettől lesz sokkal több, jobb, és talán még szebb is!
Én ebben hiszek… még mindig!
Utolsó kommentek