Egy pár szó titkos magamról :-)

Miki vagyok... Már 40 éves... Bár az életet még mindig gyerek fejjel figyelem, és néha nagyon rácsodálkozom. Az életem hegymászás, de a kilátás csodálatos! :-) Az a fajta ember volnék és maradok, aki nem felejtette el a hitét a jóban! És talán soha nem is fogja.. Ha ide tévedtetek, az írásaimhoz, akkor talán ti hasonlóan gondolkodtok, ezért kitárom felétek gondolataimat,és néha még a pillanatnyi érzéseimet is. Olvassátok, és ha úgy gondoljátok, akkor véleményezzétek, abból én is épülhetek... tovább. :-))

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".

Utolsó kommentek

2011. szeptember 19. Korlátok

2011.09.19. 18:45 | Nem adom fel! | Szólj hozzá!

Ismét „termékenynek” érzem magamat.
…talán mert megint évszakot váltunk, és ott van a változás szelleme a levegőben, talán mert megint megérintenek érzések, gondolatok, vagy, talán mert néha megáll egy pillanatra az idő körülöttem ebben a nagy rohanásban.
Nem tudom, azt hiszem nem is érdekes! J
 
A napokban meglátogattam a nagymamámat, aki elmúlt már 93 éves is. Egyedül él a Balaton partjától nem messze, és szellemileg hihetetlen friss. Segítettem neki egy két apró dologban, majd lesétáltunk a tó partjára és közben beszélgettünk. Kérdezgetett, én válaszoltam, ő ehhez megjegyzéseket fűzött, és ekkor elindult bennem egy gondolat! …ami már legalább egy napja ott volt bennem valahol mélyen! J
                  
Megpróbálsz boldog lenni, mindent megteszel érte, és amikor az elér hozzád, akkor körbetekintesz, de a szó szoros értelmében, és azt nézed, hogy mit szól a környezeted? Kíváncsian fürkészed a pillantásokat, még a legjobb barátaidét is, és kérdezed magadtól, hogy helyesen cselekszel??? Hna jaaa… Mekkora marha az ember! Mit érdekel ez téged, amikor végre mosolyog a lelked is?
Ufff…
Mit számít, hogy mások mit gondolnak? Mit számítanak azok a korlátok, amiket magunk állítunk? …legyen az bármi!
Magunk állítottuk, így mi azt le is dönthetjük, és én le is döntöm, bármi legyen is az! J
 
(Megjegyzés: a barátaim nem szoktak semmiért elítélni, mert tisztában vannak az értékrendemmel! J  És hihetetlen, hogy nagyim mögött mennyi bölcsesség gyülemlett fel az évek alatt!)
 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://angyalokesemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr93239019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása