Egy pár szó titkos magamról :-)

Miki vagyok... Már 40 éves... Bár az életet még mindig gyerek fejjel figyelem, és néha nagyon rácsodálkozom. Az életem hegymászás, de a kilátás csodálatos! :-) Az a fajta ember volnék és maradok, aki nem felejtette el a hitét a jóban! És talán soha nem is fogja.. Ha ide tévedtetek, az írásaimhoz, akkor talán ti hasonlóan gondolkodtok, ezért kitárom felétek gondolataimat,és néha még a pillanatnyi érzéseimet is. Olvassátok, és ha úgy gondoljátok, akkor véleményezzétek, abból én is épülhetek... tovább. :-))

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".

Utolsó kommentek

2010. Ápr 14. Basszus!

2010.04.14. 21:59 | Nem adom fel! | Szólj hozzá!

Ezt a bejegyzést zenével kezdem, mert… és előre jelzem érzelmileg felemás lesz!
Komoly lesz a hangvétel, melyet majd próbálok átlendíteni egy picit a könnyedebb oldalra.
Lássuk, mennyire sikerülhet ez:
 
 
 
Basszus, a szó másik értelmében. Volt két szabadnapom, mert éjszaka volt a munka. Kicsit rendet tettem magam körül… videóztam. Megnéztem a sok Oszkáros Avatárt. Ajánlom mindenkinek, akik nem idegenkednek egy kis SciFi-től és romantikától! : ) És felhívtam nagylányom is. Már hiányzott nagyon a csivitelő hangja, illetve szerettem volna tudni, hogy merre járnak mostanában a gondolatai.
Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon messze nem állnak az Ő gondolatai az enyémektől, csak az Ő saját világában, enteriőrjében! Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy amikor megkérdeztem, hogy az este hátralevő részében mit fog csinálni… azt mondta videózik. Na és mit nézett meg???
: )) Bizony, az Avatárt!
Na de, hogy más bizonyosságot is adjak, íme, egy újabb vers Tőle, amiben tükröződik az is, hogy mostanában Neki sincsenek könnyű napjai. Csak tudná Ő is, hogy mennyire vele érzek… : (
 
NEM!
Lucifer! Ki a Pokolból kúsztál a Földre,
Ki maga a Gonosz vagy,
Hallgass meg, jól figyelj rám!
Akármit is tégy,
A lelkemet nem kapatod meg!
Hiába öltesz álruhát, szép jelmezt,
S használod minden ármányodat,
Bűntől bűzlő kezeid ártatlanokra teszed rá,
S fegyvered, mit soha nem használna ellenfeled, a fény,
A lelkemet nem kaphatod meg!
Bújj a viszály levedlett bőrébe,
És ugrassz békés embereket egymásnak,
S ne törődj vele, higy széthullik egy család,
Lábad nyomán tönkremegy egy emberi lény,
A lelkemet nem kaphatod meg!
Vedd el tőlem a szerelembe vetett hitet!
Változtasd gazzá a lovagokat,
S a boldog perceket magánnyá,
Állítsd el a remény szelét!
A lelkemet nem kaphatod meg!
S elveheted tőlem mind a szeretteimet
Viharoddal, mely kegyetlen és vad!
S várj, míg lelkem kínjában fel nem kiált,
És ha még akkor sem elég...
A lelkemet nem kaphatod meg!
Elveszed az egészségemet,
Az arcomba kiáltod: csúnya!
S kínzol, gyötörsz tovább,
Nyakam köré fonod a Gonosz kezét,
A lelkemet nem kaphatod meg!
Megtámadhatod az idegeimet,
Az örökös stressz köthet gúzsba,
Melytől Ember válhat ronccsá,
Lehet a határ a szénfekete ég,
A lelkemet nem kaphatod meg!
Elrabolhatod ép eszemet,
Testvéreimnek mondhatom a bolondokat!
De soha nem fogom kitépni rovar szárnyát,
Nem tehetsz kegyetlenné!
A lelkemet nem kaphatod meg!
Majd homlokomra szántva az idő sebeit
Használva éles karmaidat,
Tincseimet válthatod szürke gubanccá.
Mert leszek egyszer én is vén...
A lelkemet nem kaphatod meg!
Hiszen, mi az embert irányítja, a lélek,
Hol felépíthetem saját világomat,
Hol lehetek bármi más:
Királylány, herceg, boszorkány vagy tündér!
A lelkemet nem kaphatod meg!
S most újra elmondom neked, te szörnyeteg,
Játszótereden akármennyit csalhatsz,
S ha mindenemet elmarnád,
Még marad valami, ami az enyém,
Mert a lelkemet nem kaphatod meg!
 
 
Na? Mit mondtam?? Hmmm… Ő sem adja fel, és nem is ajánlom neki, hogy megmerje tenni!!
 
Akkor most megint valami könnyed kellene, igaz?
Maradok a vezérfonalnál, és talán az író, vagy inkább a „mester” sem fog megharagudni rám, hogy a műveit tovább népszerűsítem.
 
Az optimista cseresznye
Cseresznye üldögélt egy nagy fán,
S elhatározta, helyet foglal egy tortán
Marcipánok, cukrok között,
Tejszínhabbal töltött
Ínycsiklandó édességen,
Minek ő lehet az ékessége.
Irigykedve nézte társait,
Ahogy megtöltötték a gazda kosarait,
S a szüret végeztével,
Az ősz közeledtére
Egyedül árválkodott a fán, 
Annak is a csúcsán.
Ideje mégsem volt szomorkodni,
Jött egy madár, őt hamm, bekapni.
A cseresznye boldog volt, örült,
Hiszen, a felhők között repült.
 
Na ide milyen vidám dalocskát tegyek? Cseresznye… cseresznye… cseresznye…
Cseresznye pálinka… Megvan!!! Áááá… : ))
 
 
 
A végére, nehogy fals képet kapjunk… egy olyan vers, ami szerintem igazán Ő. Beeezony!
A kiemelt részt nem én emeltem ki. Így az eredeti! : )
 
Varázstoll 
Tankönyvek, füzetek
Kezemen tintás sebek,
A feladatok óriás hegyek, 
Melyek betemetnek.
 
Függvények, egyenletek,
Évszámok és földrajzi helyek.
S ezek mind kit érdekelnek?
A reakcióhők kinek kellenek?
 
Ó, őseink az okosok!
Catullus és Villon,
Shakespeare, Austen,
Bronte és Kosztolányi...
 
És az álmok lovagjai:
Tolkien és Lewis.
Tanultak vagy nem,
Ők voltak a nagy mesterek!
Hisz tudták, amit mi nem,
Hogy a boldogsághoz más nem kell,
Csak papír meg toll
És egy kis varázspor.
S képzeletük szárnyán,
Betűik sárga útján
Oda juthattak,
Ahová csak akartak.
 
Most varázsukat ellesve,
A bűbáj pálcájával kezemben,
Tankönyveket feledve,
Magukra hagyva, elmegyek.
Egy kék fecske hátára ülök,
S a szél szárnyán elrepülök.
Felhőt, szívárványt kerülgetünk,
Az égi bálnál hátán megpihenünk.
Régi jó barátok várnak ránk,
A boldogság magával ránt.
S egy szigeten, mely csupa arany,
Táncolunk, nevetünk a Napba.
Énekelünk, mint még soha,
Hangunkaz arany partokat mossa.
S mossa a nappalt és az éjjelt,
Mindent kristállyá téve.
Minden színe, íze s szaga álom!
Színes minden, mit látok,
S édes ízű az egész világ,
A levegő illata ezer virág!
S mi magunk is álmok vagyunk,
Mint az egész világunk.
S minthogy minden álom,
Az ébredést is annak látom.
Vár megannyi könyv és feladat
És jópár közelgő dolgozat.
Én ezt mégsem bánom,
Míg a varázstollat látom.
 
: )))))
A legnehezebb dolgom, most talán a dalok keresése volt! : )
 
 
 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://angyalokesemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr731922005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása