Egy pár szó titkos magamról :-)

Miki vagyok... Már 40 éves... Bár az életet még mindig gyerek fejjel figyelem, és néha nagyon rácsodálkozom. Az életem hegymászás, de a kilátás csodálatos! :-) Az a fajta ember volnék és maradok, aki nem felejtette el a hitét a jóban! És talán soha nem is fogja.. Ha ide tévedtetek, az írásaimhoz, akkor talán ti hasonlóan gondolkodtok, ezért kitárom felétek gondolataimat,és néha még a pillanatnyi érzéseimet is. Olvassátok, és ha úgy gondoljátok, akkor véleményezzétek, abból én is épülhetek... tovább. :-))

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".

Utolsó kommentek

2010. aug. 23. Nem írtam nagyon sokáig.. meeert..

2010.08.23. 18:01 | Nem adom fel! | Szólj hozzá!

 

 

..lassan meglett! A csábító, a gonosz, a megrontó. A pont a mondat végén. Vagy az talán még nincs is meg! ?

Engem is megrontott.. mert nem hallgattam az eszem okosabbik felére. Ezért ez a történet most álljon tanulságul másoknak, és álljon magyarázatul, hogy miért ez a nagy kihagyás és szünet a blogom életében!

 

..szinte látom, ahogy minden embernek az egyik vállán egy pici angyal, a másikon pedig egy kis vörös ördögfióka ül, és bizonyos eldöntendő, illetve csábító szituációkban folyamatosan magyaráznak a füleidbe:

            - Tedd meg! Hidd el, nagyon jó lesz! Ha kihagyod, megbánod! Ez a soha vissza nem térő alkalom!! (na ki Ő?)

..és jön a másik oldal:

            - Gondolkozz, hogy mi lehet ennek a vége!? És ha nem úgy alakul, ahogy Te szeretnéd!? Mekkora a kockázat!

..mire:

            - Ne viccelj! Milyen kockázat? Mindenben van rizikó! Aki kis lángon él, nem ég!

..és:

            - Ne légy hülye!!!

 

..amint megláttam, egyből megcsendült a fülemben ez a párbeszéd. Persze az értékrendjeim megtartása mellett én is úgy élem az életem, hogy legyen majd mit mesélnem az unokáimnak. És különben is, annyira csábít, olyan szép!

Miért ne lehetne a kísérőm egy állásinterjún? Ha meglátják, hogy vele jövök, látni fogják, hogy nem egy kispályás manus érkezett! Báár, nincs éppen az alkalomhoz öltözve, és inkább a mediterrán vidéket szereti, nem pedig a telet.. ajjjjj… Mit tegyek?

Döntöttem! Vele, sokkal gyorsabb, eredményesebb leszek, és pont!

Nem vagyok mostanában jó passzban, ennyi megjár nekem!!

 

Hát így kezdődött, és elindultunk együtt. Mind a ketten jól éreztük magunkat. Meg volt a harmónia a zord hideg ellenére, és nagyon büszke voltam vele. Olyan magabiztosságot adott az interjúhoz, hogy az is nagyon kerekre sikeredett. Gondoltam hazafelé bemutatom Petinek, mégis csak fontos egy jó barát véleménye is! Nem?

 

 

 

Petinek is nagyon szimpatikus volt, láttam jól kijönnek egymással, pedig kettejük stílusa egetverően különbözött egymástól.

 

..aztán, hazafelé megtörtént a baj! Egyik pillanatról a másikra megmakacsolta magát, és olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam! Hirtelen felpörgött, zabolázhatatlan lett, és úgy döntött, hogy véget vet a földi pályafutásának, és az sem zavarta, hogy ezzel bennünket is veszélybe sodor!

Petivel ketten épp bőrrel úsztuk meg a kalandot.. ő már nem annyira.

 

Akkor este, az életem útját nem láttam előrébb egyetlen egy centiméternél sem. Január közepe lehetett, és azt sem tudtam, hogy mi lesz 1 perc múlva, nem hogy fél év múlva. Az eset annyira rányomta a bélyegét az idei év elejére és a lelki világomra, hogy lényegében maximum egy hetet láttam mindig előre. Talán most kezdenek a felhők tisztulni felettem, de azért a történetet még befejezem! : )

 

.. tehát.. Hősünk talpra állításához nekem is segítséget kellett kérnem persze!

Nem volt elég az addigi probléma hegyeket megmásznom, újabbak kerültek a tetejére.

És ami nagyon fáj, hogy ezek a terhek a családomat is kőkeményen megterhelték és terhelik is folyamatosan.

 

Talán, most már leránthatom a leplet a történetem ismeretlen főszereplőjéről. Ő az, aki ismét ragyogóan, szépen tündökölve, és bűnre csábítóan itt áll:

 
 
 
 
 

 

 

Aki megfizeti, viheti! : )

 

Az elmúlt hetekben gőzerővel azon voltam, hogy keressem az igazi és helyes utamat. Tettem ezt azzal, hogy az autó utolsó simításain ügyködtem, ügyködöm. Úgy néz ki, hogy lesz újra rendes munkám. Olyan, amit szívvel tudok majd végezni, és amiben láthatom a perspektívát, a jövőmet is!

 

 

 

Hát ez van.. ezek egy kicsit lefoglaltak, megterhelték az agysejteimet, oly módon, hogy teljesen kiégettnek, fantáziátlannak éreztem magamat. Talán ez is egy feladat, vagy inkább nagy falat lehet az élettől. Nagyon nem jött az ihlet, DE MAJD MOSTANTÓL! : )

 

 

GYÍÍBANÁNÓÓÓÓ!!! : ))) 

A bejegyzés trackback címe:

https://angyalokesemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr342241757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása