Tegnap kirándulni mentünk Rékával.
Egy jó nagyot autóztunk, beszélgettünk, majd csendben élveztük a mellettünk elsuhanó tájat. Néha félrepillantottam ábrándozó arcára, és láttam, hogy Ő is valahol máshol jár. Mivel én vezettem, visszafordultam az út, és a vidék felé.
Nagyon szeretem az évszakok változását. Ilyenkor a gondolataim az eltelt évszakon, és az abban szerzett tapasztalataimon szaladnak. Eseménydús nyár volt, annyi élménnyel és tanulsággal, hogy nem is tudnék mit kiragadni közülük. ..de talán nem is akarok! Egyszerűen nagyon jól esik egy halvány mosollyal visszagondolni, és átélni azokat a pillanatokat. : )
Közben sárguló, vöröslő.. egészen félelmetes szín kavalkádba öltözött bokrok és fák integetnek vissza egy enyhe szellő segítségével, rohanó autónk után. Néhol meg méregzölden ragyogó dombok csalogattak.. ha csak egy picit is langyosabb lett volna az idő, isten bizony megálltam volna, hogy hatalmasat hempergőzzek a simogató növényzetben. Hanyatt dőlve, az eget és a felhőket fürkészve tettem volna a semmit!
De ehhez most már hűvös volt. Mi több, a kintről beszökő levegőben már érezni lehetett a házak kályháiban lobogó tüzek füstjét. Mélyen beszívtam ezt az illatot, és már a jövőn gondolkodtam.
Az ősz a maga összes csodájával „csengetett” nekem, hogy ITT VAGYOK, és ebben a jelzésben az volt, hogy új évszak közeledik, új lehetőségek és feladatok állnak előttem! ..és én ennek a jelnek minden pillanatát élveztem! : ))
Biztos ismeritek azt az érzést, amikor egy nagyon várt pillanat jön el az életetekben. Emlékezzetek az első iskolai napotok előtti estére... vagy a gyermekkori karácsonyok előestéjére, amikor nem tudjátok, hogy mi vár rátok másnap, nem tudjátok, hogy mi lesz a karácsonyfa alatt, csak azt tudjátok, hogy jó lesz. Nagyon jó lesz! : )
Én most is ezt éreztem… : ))
Várakozással állok –sokadjára- az elkövetkező idő előtt. Annyi reménnyel telt dolog történik körülöttem, hogy csak naa.. Egyedül rajtam áll, hogy miként élek majd a lehetőségekkel. Egyet biztosan érzek, az erő csak úgy pezseg az ereimben! ; )
Valószínűleg ez igen csak látszhat is rajtam, mert a hatalmas bécsi séta után, útközben, a jóleső fáradtság sem nyomta álomba nagylányomat, hanem okosan, először csak úgy beszélgetősen közelített lelkem titkai felé, majd konkrét kérdéseket tett fel nekem! : )
..persze, konkrét válaszokat nem adhattam neki, hiszen azok még bennem sem fogalmazódtak meg.. viszont, és azt hiszem, hogy a magok már ott vannak elvetve egy nagyon is termékeny földben! : )))))
Ui.: Azért, bazira nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan a kapcsolatom a Rékával, hogy mindent, de tényleg mindent meg tudunk beszélni!!!
Sokat válogattam az ideillő zenék közül. Nem tudom, hogy jól választottam e… de ez nekem tetszik! : ))
Utolsó kommentek