Mint minden rendes kerékpáros, én is alig vártam a zord, borús, és rövid napok után az első madárcsicsergéssel és napsugarakkal telt időszakot.
Mert ez azt jelenti, hogy megkezdődhet végre számomra is a 2011-es bringás szezon. Mégpedig úgy, hogy megyünk Erdőbényére, és megkeressük a 2011-es Erdőbénye Drótszamár Fesztivál mountainbike maraton hosszú távjának az útvonalát.
Bizony, idén lesz hosszútáv is, amely kb. 75 km-t fog kitenni.
Lehet, hogy nem egy ilyen programmal kellett volna a szezont megkezdenünk? De nem akarok a dolgok elejébe menni!
Végre egyszer sikerült időben érkeznünk a Zemplén szívébe, köszönhetően annak, hogy szorgos teendőim engem már pénteken elcsaltak Miskolcig, és köszönhető minden bizonnyal annak is, hogy Peti vonattal jött utánam, így az ő indulása is szoros időponthoz volt kötve. Vagyis nem pazaroltuk a drága időt egy kis ráalvással, kávézással, szóval olyan kényelmesen kelős programmal. :)
Gyors felszerelés ellenőrzés, beöltözés után már a bemelegítő útvonalat jártuk, amely szőlőmetszés témakörben akár egy kisebb tanulmányi kirándulásnak is elfért volna az egyik helyi szőlősgazda jóvoltából.
Már ekkor kisebb feszültség kerekedett Peti barátomban, amely annak volt köszönhető, hogy egy lánc és hátsó csoportkerék csere után még mindig erősen ropogva és recsegve ugrott meg a lánc a hegyikerékpárján. A harmadik „kényszerpihenő” után arra gondoltam, hogy a telefonos segítségemet felhasználom, és kikerestem „Zséééé mester” elérhetőségét a mobilomból, majd azon meg is csörgetem őt. A válasz egyszerű volt, az első hajtóművet is ki kell cserélni, de amennyiben erre nincs mód, reszeljük meg a hegyesebb fogakat, és akkor talán még egy darabig használható marad a technika. Reszelőőő? Egy szőlőbirtok kellős közepén? És lássatok csodát borász barátunknál volt, hiszen a metszőollót is meg kell néha élezni valamivel!
A nagy ijedtségre való tekintettel, gyorsan meg kellett látogatnunk a helyi kocsmát, hogy a további tekeréshez egy kis energiát kapjunk magunkhoz…
Mert ez azt jelenti, hogy megkezdődhet végre számomra is a 2011-es bringás szezon. Mégpedig úgy, hogy megyünk Erdőbényére, és megkeressük a 2011-es Erdőbénye Drótszamár Fesztivál mountainbike maraton hosszú távjának az útvonalát.
Bizony, idén lesz hosszútáv is, amely kb. 75 km-t fog kitenni.
Lehet, hogy nem egy ilyen programmal kellett volna a szezont megkezdenünk? De nem akarok a dolgok elejébe menni!
Végre egyszer sikerült időben érkeznünk a Zemplén szívébe, köszönhetően annak, hogy szorgos teendőim engem már pénteken elcsaltak Miskolcig, és köszönhető minden bizonnyal annak is, hogy Peti vonattal jött utánam, így az ő indulása is szoros időponthoz volt kötve. Vagyis nem pazaroltuk a drága időt egy kis ráalvással, kávézással, szóval olyan kényelmesen kelős programmal. :)
Gyors felszerelés ellenőrzés, beöltözés után már a bemelegítő útvonalat jártuk, amely szőlőmetszés témakörben akár egy kisebb tanulmányi kirándulásnak is elfért volna az egyik helyi szőlősgazda jóvoltából.
Már ekkor kisebb feszültség kerekedett Peti barátomban, amely annak volt köszönhető, hogy egy lánc és hátsó csoportkerék csere után még mindig erősen ropogva és recsegve ugrott meg a lánc a hegyikerékpárján. A harmadik „kényszerpihenő” után arra gondoltam, hogy a telefonos segítségemet felhasználom, és kikerestem „Zséééé mester” elérhetőségét a mobilomból, majd azon meg is csörgetem őt. A válasz egyszerű volt, az első hajtóművet is ki kell cserélni, de amennyiben erre nincs mód, reszeljük meg a hegyesebb fogakat, és akkor talán még egy darabig használható marad a technika. Reszelőőő? Egy szőlőbirtok kellős közepén? És lássatok csodát borász barátunknál volt, hiszen a metszőollót is meg kell néha élezni valamivel!
A nagy ijedtségre való tekintettel, gyorsan meg kellett látogatnunk a helyi kocsmát, hogy a további tekeréshez egy kis energiát kapjunk magunkhoz…
Nagyságrendileg 14 óra lehetett, mire igazán nekivágtunk a hosszútáv megkeresésének. Mivel völgyből indultunk, és körülöttünk mindenütt hegyek, erős pörgetéssel elkezdtük az útvonal egyik legmagasabb pontját megmászni. Így elsőre a kb. 300 méteres szintkülönbség soknak tűnt számomra, de meglepően jól viseltem a mászást, azzal a tudattal a fejemben, hogy egyszer majd lefelé is menni kell, és akkor majd indulhat a zúzda! : ))
Szóval, csodálatos napsütés, madarak, kirándulok és favágók mellett kellemes kerekezés. A távunk felénél járhattunk, amikor megérkeztünk Hidegkútra, amely mindössze egy vadászházból és egy istállóból áll. Azt kell, hogy mondjam, kellemes fogadtatásban volt részünk. Egy kis beszélgetés, útvonaltervezés, és 3dl bor elfogyasztása után ismét nyeregbe pattantunk, hiszen ekkor már az óra a 16 óra 15 percet mutatott, és erősen félő volt, hogy a közel másfél óra múlva lemenő napot még nem a faluban fogjuk érni! Hat km, nem nagy táv lefelé. Megereszted a bringát, kb. 20 perc, na jó max fél óra és ott vagyunk!
… hm … persze … ahogyan én azt képzeltem, tudniillik a lefelé vezető út a hegy keleti oldalán vezetett, abszolút árnyékban, 4-6 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékleten, és lényegében még 10 cm-es erősen olvadó latyakos, jeges hóban. Most így utólag belegondolva, a kerekeinkre szerelt szélesebb sárgumik sem voltak a legideálisabbak erre a terepre. Jó esetben elértük akár a 10 km/h-s szédítő sebességet is, de azt is, olyan merev és koncentrált testtartással, hogy 200 méterenként meg kellett állnunk, lazítani. Így haladgattunk szépen előre, fele olyan sebességgel, mintha azt felfelé tettük volna. Úgy a negyedik km megtétele után erősödött bennünk a gyanú, hogy az irány, amelyre haladunk, nem éppen a legmegfelelőbb!
Így is volt. Tettünk egy 6 km-es kerülőt, és mire visszataláltunk a megfelelő nyomra, szinte teljesen besötétedett, az út megszűnt létezni, illetve vagy tükörjéggel fedett patak, vagy óriási vízmosás vette át a helyét. Még szerencsénk is volt, hogy az égbolt felhőtlen volt, és a dagadó Hold valamelyest fényt adott számunkra! Ekkorra sajnos a térdeim is kezdték feladni a küzdelmet, jelezvén, hogy nem szoktak a télen felszedett 5-6 kilómhoz, az egész napos tekeréshez és túrához. Lépni csak egyenes lábbal tudtam, és ha volt is lehetőség tekerni, az iszonyú fájdalom kíséretében tehettem csak meg. Megpróbáltunk „rollerezni”, de az igen nehéz terep miatt, és mert csak egy lámpa volt nálunk, az egyenlő volt a gyakorló életveszéllyel. Egy jegesebb részen Petinek is és nekem sikerült is egy hatalmasat feküdni úgy, hogy a lábaimat a küllők közül kellett kicsomózni! :)
Megváltás volt két és fél óra szenvedés után hallani a közeledő falu zajait. Mikor közelebb értünk, jöttünk rá, hogy az erős ugatás gazdája egy bernáthegyi, aki igencsak meg akarja óvni a területét, és a nyitott kertkapu mellett vezet a turistaút! Mondtam Petinek, hogy el ne fusson, mert én már nem bírok menekülni! :) A kényes szituációra a rögtönzött megoldás a visszaugatás volt, ráadásul még hangosabban, amitől a bernáthegyi úgy meglepődött, hogy nyomban visszaszaladt a házhoz.
Bejött a trükk! Élek, élünk, túléltük.
Szóval, csodálatos napsütés, madarak, kirándulok és favágók mellett kellemes kerekezés. A távunk felénél járhattunk, amikor megérkeztünk Hidegkútra, amely mindössze egy vadászházból és egy istállóból áll. Azt kell, hogy mondjam, kellemes fogadtatásban volt részünk. Egy kis beszélgetés, útvonaltervezés, és 3dl bor elfogyasztása után ismét nyeregbe pattantunk, hiszen ekkor már az óra a 16 óra 15 percet mutatott, és erősen félő volt, hogy a közel másfél óra múlva lemenő napot még nem a faluban fogjuk érni! Hat km, nem nagy táv lefelé. Megereszted a bringát, kb. 20 perc, na jó max fél óra és ott vagyunk!
… hm … persze … ahogyan én azt képzeltem, tudniillik a lefelé vezető út a hegy keleti oldalán vezetett, abszolút árnyékban, 4-6 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékleten, és lényegében még 10 cm-es erősen olvadó latyakos, jeges hóban. Most így utólag belegondolva, a kerekeinkre szerelt szélesebb sárgumik sem voltak a legideálisabbak erre a terepre. Jó esetben elértük akár a 10 km/h-s szédítő sebességet is, de azt is, olyan merev és koncentrált testtartással, hogy 200 méterenként meg kellett állnunk, lazítani. Így haladgattunk szépen előre, fele olyan sebességgel, mintha azt felfelé tettük volna. Úgy a negyedik km megtétele után erősödött bennünk a gyanú, hogy az irány, amelyre haladunk, nem éppen a legmegfelelőbb!
Így is volt. Tettünk egy 6 km-es kerülőt, és mire visszataláltunk a megfelelő nyomra, szinte teljesen besötétedett, az út megszűnt létezni, illetve vagy tükörjéggel fedett patak, vagy óriási vízmosás vette át a helyét. Még szerencsénk is volt, hogy az égbolt felhőtlen volt, és a dagadó Hold valamelyest fényt adott számunkra! Ekkorra sajnos a térdeim is kezdték feladni a küzdelmet, jelezvén, hogy nem szoktak a télen felszedett 5-6 kilómhoz, az egész napos tekeréshez és túrához. Lépni csak egyenes lábbal tudtam, és ha volt is lehetőség tekerni, az iszonyú fájdalom kíséretében tehettem csak meg. Megpróbáltunk „rollerezni”, de az igen nehéz terep miatt, és mert csak egy lámpa volt nálunk, az egyenlő volt a gyakorló életveszéllyel. Egy jegesebb részen Petinek is és nekem sikerült is egy hatalmasat feküdni úgy, hogy a lábaimat a küllők közül kellett kicsomózni! :)
Megváltás volt két és fél óra szenvedés után hallani a közeledő falu zajait. Mikor közelebb értünk, jöttünk rá, hogy az erős ugatás gazdája egy bernáthegyi, aki igencsak meg akarja óvni a területét, és a nyitott kertkapu mellett vezet a turistaút! Mondtam Petinek, hogy el ne fusson, mert én már nem bírok menekülni! :) A kényes szituációra a rögtönzött megoldás a visszaugatás volt, ráadásul még hangosabban, amitől a bernáthegyi úgy meglepődött, hogy nyomban visszaszaladt a házhoz.
Bejött a trükk! Élek, élünk, túléltük.
A táj, a vidék csodálatos lehet napfényben. Az útvonal igazi kihívás lesz azoknak, akik beneveznek és eljönnek 2011. július 9.-i, Erdőbénye Drótszamár Fesztivál maratonjának hosszútávjára.
…és így másnap, Aranyosban, a Napsugár utca 4. kertjében ezt a beszámolót pötyögve már csak azt tudom mondani, hogy megérte a tegnapi küzdelem! Egy hatalmas élménnyel vagyok ismét gazdagabb ennek a sportnak köszönhetően, és jól érzem magam! :D
/cenzúrázott változat J/
/cenzúrázott változat J/
Fejes Miki
HegyiBringás
HegyiBringás
Utolsó kommentek