Háltál vele, hát most tessék
Most ő mondja meg, hogy milyen
Legyen a táj, a száj, a fáj, az esték
Hmm... ez ilyen.
Csikkerdőben fel-le járkálsz,
Kívül-belül üres a kép
Simán kibírom - mondod szűrve
De valaki belül tovább tép
Most olyan vagy, mint egy kedves idegen
Aki nem beszéli a nyelvet
De majd kitol egy vicc a bőrödön túlra
És megint egy napot elvett
Aztán azt mondod, hogy dühös vagy
Pedig csak kétségbe vagy esve
Valamivel, ami körülölel
Egy nyálon beeshetne
Megint egy újabb tánc...
Megint egy újabb tánc...
Megint egy újabb tánc...
És a fülledt éjjel finom kézzel
Ránkteríti puha köpenyét
Ácsolunk egy másik tornyot
De soha nem érjük el a tetejét
A végtelen szélére kacsintgatunk
Már nem látjuk az elejét
Vágtatunk, vágtatunk, az űrben szállva
A hold már szórja a delejét
Most kilőjük magunkat megint az űrbe
És nem érezzük az erejét
Aztán laza mosollyal az Úr markából
Falunk még egy kis derelyét
Fárad az egész, szökik a szív
Egy reménylény még kiabál
Beesik a fény, hunyorog a szív
A fülledt este lassan odébb áll
Megint egy újabb tánc...
Megint egy újabb tánc...
Megint egy újabb tánc...
Háltál vele, hát most tessék
Most ő mondja meg, hogy milyen
Legyen a táj, a száj, a fáj, az esték
Hmm... ez ilyen.
Csikkerdőben fel-le járkálsz,
Kívül-belül üres a kép
Simán kibírom - mondod szűrve
De valaki belül tovább tép
Megint egy újabb tánc...
Megint egy újabb tánc...
Megint egy újabb tánc...
Utolsó kommentek