Este van, este van, ki ki nyugalomban... haza értem egy jó kis sörözős beszélgetős partyról és ígéretemhez híven írni fogok...
Valami még eszembe jutott a délutáni "igazi barátok" témáról, az hogy milyen méég egy igazi barát. Van egy apró dolog, ami a felnötteket megkülönbözteti a gyerekektől, vagy inkább egy apróság, ami a felnőttet megkülönbözteti a gyermektől. Adni jobb, mint kapni, és erre csak az az ember jön rá aki már felnőtt! Nos... barátok, meg adni... hogy is jön ez össze? Mostanában, amikor életem ismét nehéz pályán fut, többet keresem a legjobb barátom társaságát, és ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ez nem kihasználás? Mármint az, hogy amikor én bajban vagyok, akkor többet akarom ezt a barátot? És rá kellett jönnöm , hogy nem feltétlen... történt ugyanis, hogy elhívtam magamhoz ezt az embert, azért, hogy legyen valaki aki meghallgatja a bánatom, akinek "sírhatok" őszintén, és aki ezt el is viseli... és így is lett! Én mondtam, ő hallgatott, aztán kérdezett, aztán hallgatott, aztán beszélgettünk, és így tovább! Aztán kb. úgy két óra mulva, amikor már kezdett fogyni a téma, és autóban ültünk egy pár percre csendben, akkor csak annyit mondott... Végre! Mondom -mi végre? Mire Ő -El kezdtem töltődni! Vagyis, ő attól töltődött, hogy valakinek segíthetett, és ugyan ezt éreztem annál az embernél is, akiről márdélután írtam! Hmmm... na, ez tök jó az életben! :-)
Már megint halogatok... Szerettem volna ma leírni a párjaink családja témát... de most megint nem megy, mert elfáradtam, és erre a témára nagyon készülök, ezt szeretném nagyon jól és szépen elmondani, ki fejteni. Nagy hangslyt szeretnék rá fektetni, és így is lesz! Tehát még egy kis türelem... :-))
Utolsó kommentek