Egy pár szó titkos magamról :-)

Miki vagyok... Már 40 éves... Bár az életet még mindig gyerek fejjel figyelem, és néha nagyon rácsodálkozom. Az életem hegymászás, de a kilátás csodálatos! :-) Az a fajta ember volnék és maradok, aki nem felejtette el a hitét a jóban! És talán soha nem is fogja.. Ha ide tévedtetek, az írásaimhoz, akkor talán ti hasonlóan gondolkodtok, ezért kitárom felétek gondolataimat,és néha még a pillanatnyi érzéseimet is. Olvassátok, és ha úgy gondoljátok, akkor véleményezzétek, abból én is épülhetek... tovább. :-))

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".

Utolsó kommentek

2009. okt. 07. A hétvége elszaladt, nagyon gyorsan...

2009.10.07. 20:09 | Nem adom fel! | 1 komment

Hmmm... és hát.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem... Ez a hétvége, vagy inkább ez a hétvége és a szeptember olyan gyorsan szaladt el, hogy alig emlékszem rá. De ez így és ebben a formában nem is igaz! Mert... az igaz, hogy olyan gyorsan telt az idő, mintha valaki felgyorsította volna, de mellette annyi élménnyel lettem gazdagabb, hogy húúú... :-))

1, Az Emiliana Torrini koncertről teljes mértékben lemaradtam, de egy olyan városjáróssörözősbeszélgetősnagyonjólérzemmagamatos estén voltam túl a bestfrendsel, hogy ihallllllyyyyy :-)). Ha ezt elmesélem, akkor talán érthetőbb lesz: Már hazafelé tartunk, gyalog át a Szabadság hídon, amikor jön a villamos, szaladás, felugrás, pihegés... ekkor megszólal a barátom -De jó, mert ez volt az utolsó villamos! Bocsi, az ELSŐ! :-)) Hajnali 5-re értünk haza! :-)

2, Másnap este 6-tól egy, hmmm... még nem tudom, addig találkozó!:)) Ami szintén (legálábbis nekem) olyan jól sikerült, hogy fekvés 3/4-ed ÖTKÓR, megint a barátomnál! Nem vele voltam, csak ott tértem nyugovóra. Egy olyan hatalmasatsétálósnagyonbeszélgetős újravanhitemjóemberekben, és jééé, és jóóó este volt!

3, Hétfő, még mindig hétvége nekem! :-) Egy számomra nagyon fontos emberrel kirándulósbeszélgetősnagyonkikapcsolós huhhhh de JÓÓÓ nap volt-on vagyok túl! Ide teszek egy képet is, ami egy dunai kompon készűlt. Éppen MMS-t írok a barátomnak, hogy irigyeljen mert bazijól érzem magamat!

Íme:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kár, hogy az embernek nem ilyen mindennapja! :-) Asszem, most elhagyok minden "bölcsességet". Nincs mit mondanom... ez egyszerüen már nagyon hiányzott! :)))))

A bejegyzés trackback címe:

https://angyalokesemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr981434887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajdu Zsolt 2009.10.07. 21:35:15

Szia Miki! Ahogy ígértem:

"Egy öregember és a fia kis gazdaságot műveltek meg, de csak egy lovuk volt a szántáshoz. Egy napon a ló megszökött.
- Milyen borzalmas - sajnálkoztak a szomszédok.
- Micsoda balszerencse.
- Ki tudja, vajon szerencse vagy balszerencse? - válaszolta a gazda. Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből, öt vadkancát vezetett az istállóba.
- Milyen csodálatos szerencse - mondták a szomszédok.
- Szerencse, balszerencse, ki tudja? - válaszolta az öregember. Másnap a fia, miközben megpróbálta megpróbálta betörni az egyik lovat, leesett róla, és a lábát törte.
- Micsoda balszerencse!
- Balszerencse? Szerencse?
A katonaság minden gazdaságot végigjárt, hogy a fiatalembereket elvigye a háborúba. A gazda fiát nem tudták semmire sem használni, úgyhogy otthon maradt.
- Jó? Rossz?"

Hát ennyi. Remélem neked is hasznodra válik ez a kis történet!Soha ne feledd, ha valami rossz történik veled lehet, hogy ez a rossz dolog ment meg attól, hogy "elvigyenek a háborúba"...

Üdv.:

Hajdu Zsolt
süti beállítások módosítása