Milyen érdekes, hogy a blogom címe „Angyalok és Emberek”, és egészen eddig csak az emberekkel foglalkoztam.
A gondolat, hogy erről írjak (mármint az angyalokról) többek közt, egy „hangos gondolatból” indult.
: )
A „legjobb jó barátommal” beszélgettem egy este, méghozzá a Bécs melletti Mödlingben. Az ippen ottan van az SCS (Schopping City Süd) mellett. Ez azért érdekes, mert talán soha nem fogom elfelejteni ezt a történetet:
1983-mat írunk. Ekkor futott be Michael Jackson a Triller című lemezével, az év autója talán a Peugeot 205 volt, szóval nem ma történt, és még én is igencsak fiatal fiúka voltam. Még nagyon komolyan állt a „vasfüggöny”! Akkoriban, ha csak egy napra is „nyugatra” mentél, utána 3 évig csak keletre mehettél. Szüleimmel mi ezt a lehetőséget egy rövid, 3 napos Bécsi kirándulásra használtuk el. A szállásunk a már korábban is említett Mödlinben volt, nem messze az általunk akkor még egyáltalán nem ismert SCS-től. Utolsónap aztán betértünk a megmaradt Schillingjeinkel a hatalmas bevásárlóközpontba, és tátott szájjal álmodoztunk, hogy mit is szeretnénk belőle venni.
Bátyámmal betévedtünk az egyik műszaki bolt Hifi stúdiójába, ahol éppen a „Send Me An Angel” című szám ment. De úúúúúgy szólt, még a hideg is kirázott!!!
Akkor hallottam először, és kérdeztem az idegen nyelveket jobban ismerő testvéremet, hogy mit is jelent ez?
Azt hiszem, hogy ekkor kezdtem el először komolyan gondolkodni a létezésükön… és ekkor még azt gondoltam, hogy majd ők hozzák el nekünk a boldogságot, egy kisebb vagyon formájában, amiből mind azt a szép és csodás dolgot megvehetem! : )
És ismét napjaink… és eme ominózus helyszín tőszomszédságában egy szállodában beszélgetünk az ÉLETről Petivel, és megszállt a nyugalom, ami az ő társaságában nem ritka. Ekkor szaladt ki belőlem a „hangos gondolat”, hogy tulajdonképpen nincs okom panaszra, hiszen olyan életem van, ami nem sok embernek adatik meg. Mindig történik valami körülöttem. Az egyik pillanatban Bécsben sétálgatok barátom feleségével és angyali kislányukkal, a másikban már Sopronban vacsorázom. Az egyik este a veszprémi barátokkal sörözünk, a másikban már Pesten ünnepelünk egy születésnapot, és nem tudom, hogy korimat legközelebb melyik jégpályán csúsztatom, ezért mindig a csomagtartóban van… és így tovább! Minek köszönhetem ezt? Ők vigyáznak talán rám fentről most is?
Vagy mégsem? Merthogy nem látom a jövőmet egyelőre, mert nincs állandó munkám, és hogy most nincs mellettem egy igazi társ, aki esetleg kitartana mellettem és még talán egy babával is megáldana???
Nos… az is lehet, hogy túl sokat várok? Hiszen ha ezek is megadatnának, akkor már talán túl szép lenne a világ számomra?!
Mert és mégis, és igazán, csak erre vágyok! Hiszen, és talán, akkor élnék teljes életet…
Várom, hogy a világ küldjön nekem egy angyalt!!!
Ha egyáltalán jár még nekem… mert tudom, hogy vigyázott már rám valamikor egy onnan fentről!
Talán itt vannak mindig, csak őket is gondozni kell, mint egy tamagocsit! : ) Méghozzá gondolattal… minél többet gondolunk rájuk, ők is annál jobban figyelhet ránk? Igényekkel, kérésekkel kell fordulni hozzájuk, nehogy ellustuljanak?
Nem tudom, de most ezt is megpróbálom!
Valahol szép az életem, de pont azok a dolgok hiányoznak, amik nem feltétlen megvásárolhatóak pénzel. Bár, most abból sincs sok… : )
Igényeim vannak, vágyaim vannak, és nem csodákra vágyom!
És tudom, ha hiszek az bennük, akkor segíteni fognak, hogy az álmaim és vágyaim valóra váljanak!
Én ilyennek képzelem őket, segítőknek és őrzőknek. Akik vigyáznak ránk, hogy ne hibázzunk, és megtaláljuk a helyes utunkat…
Ugye ez most egy pozitív hangulatú bejegyzés volt?
Mert már ebben is érzem az angyalok kezét! Higgyetek bennük Ti is, Nektek is segíteni fognak! : ))
Utolsó kommentek