Amikor még általános iskolába jártam, akkor azt mondták rólam, hogy a reáltárgyak jobban mennek nekem. Így is volt… A Magyar óráktól már előre reszkettem, nem akartam, nem vágytam rá, mert nem értettem, hogy ott miről beszélnek…
Soha nem fogom elfelejteni, amikor a „Toldit” vettük! Utolsónak feleltettek. Az első 4 versszakból!!! Amíg a többiek az egészet megtanulták, addig én csak az első részét. Egyszerűen nem ment a fejembe. De amitől a legjobban rettegtem, az a verselemzés volt! Az író – állítólag – mindig mást gondolt a vers írása közben, mint ami nekem jutott eszembe az adott műről! : ))
Azóta már tudom, hogy egy sikeres vers épen attól jó, hogy mindenki magára, a saját gondolataira veheti az írás mondandóját!
jahhh… : )
Van egy-két… pontosabban három dal, amit mostanában mindennap meg kell hallgatnom, ha kell, akkor akár többször is! Valószínűleg mondanivalójuk van a jelenlegi élethelyzetemre, és pedig nem kicsi! Hallgatom őket, és közben fejtegetek… mondanivalókat!
Ezt most megpróbálom, úúúgy félhangosan:
„Van olyan, aki nyugodt, hallgatag, jól kezelhető, néma rab. De akad olyan, aki megvadul, ha börtönéből nem szabadul…”
Rengeteg a vita a bátyám és köztem, hogy ki mit ért vagy ér el az életben. És persze, azzal, amit elért mit kezd. A legfőbb vád, hogy túl nagy lábon élek. Mert hol tarthatnék, haaaa…
De én nem akarok hol tartanííí!!! Én boldogan akarom élni az élet rám eső részét! És sikerül is, csak ez sokszor sokba kerül. Félre értés ne essék, és csak azoknak jegyzem meg, akik csak ezt a bejegyzést olvassák… kúrvázni sosem voltam és nem is fogok, a drogok tekintetében pedig nekem még a fű is elfogadhatatlan! Élni akarok teljeset, szépet, szerelmeset!!! : ))
Megy a műsor, nézed az életem… Majom a ketrecben, igen. Ráznám a rácsot, de nem merem. Majom a ketrecben! De nem szabadulhat börtönöm őre sem! Majom a ketrecben, szívem. Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem. Majom a ketrecben.
Megy a műsor, nézed az életem… Majom a ketrecben, igen. Ráznám a rácsot, de nem merem. Majom a ketrecben! De nem szabadulhat börtönöm őre sem! Majom a ketrecben, szívem. Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem. Majom a ketrecben.
Sokat küzdök az engem és mindenkit körülölelő „romlott és esetlen” világgal! A TV-ben nézhetem azokat a népeket, akik annyira próbálnak megfelelni Ennek, hogy hajlandóak egy kivénhedt vén lantművész szottyadt tökéért mindent megtenni… még saját magukat is lejáratják, és romba döntik életüket, hogy elérjék azt, amit a média sugall és elvár tőlük! Hááát… sokan rám néznek, és nevetnek… te hülye, nem látod, hogy nem idevaló vagy? Miért nem használtad ki ezt… vagy azt a lehetőséget? Több vagy mint mi? Neeem! Nem vagyok több, csak kicsit más… mint ők! Lassan nem merem már ezt hangoztatni, mert mutogatnak rám, és én vagyok a majom a ketrecben! Pedig ah tudnák, hogy minden csak nézőpont kérdése. : ))
Döntened kell, mi a fontosabb, megnyisd, vagy őrizd önmagad!?
Csak félig él, aki nem szabad, a rabok szíve megszakad.
Mindig a nyitottságban hittem, mégis be kell ismernem, hogy ha azt túlzásba visszük, az bizony nagyon veszélyes lehet. Mert azok, akik rutinosan használják ki a mai világ réseit, azok bizony nagyon nagy sebeket ejthetnek sérülékeny lelkünkön. És én jelenteném, kérem, hogy már több sebből is vérzem, és nagyon nehézkes a friss vér beszerzése… nélküle pedig nincs földi lét! Tehát, marad a kérdés: maradsz, vagy változol? Én pedig maradok és a gerincem is megtartom, és legyen az életem veszélyes! Legfeljebb a szívem megszakad… ; )
Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem! Majom a ketrecben. Csak bámul és etet, a könnyeken nevet.
Ő arctalan lehet, Ő gyűlölve szeret…
Utóirat:
ÚÚÚÚÚÚ… és ÁÁÁÁÁÁÁHHH… Tudjátok milyen érzés a dezsavú? Amikor tudod, hogy ezt már egyszer „megálmodtad”, és ez hirtelen és abban a pillanatban valósággá válik! De nekem most ez úgy jött, hogy még nem vált valósággá, csak fog (szerintem) kb. egy óra múlva… Nagggyooon kíváncsi vagyok, hogy ez most bekövetkezik vagy mi?!!! Ígérem, beszámolok az eredményről! : ) És azt is mondják, ha dezsavúd van, akkor az utadat járod! Hát én remélem: ))
Ezt pedig levezetésnek:
Utolsó kommentek