Még csak most kezdődött el a 2009-es év és lassan itt van újra a szilveszter. Ez talán úgy hangzik, mintha sajnálnám, DE NEM! Sőt, alig várom, hogy 2010-et írjak a dátum elé. Nagyon sok minden történt velem ebben az évben, és ezek a dolgok szomorúvá tettek. Nagyon!
Már az év első napja is rosszul kezdődött. Hibáztam, hibáztunk… nézőpont kérdése. Én mindig beismerem, ha tévedek, és akkor is TÉVEDTEM… de persze azok a fránya körülmények, és mindenhez két ember kell.
Az év olyan lett, ahogyan kezdődött, rengeteg veszteség ért… Remélem, hogy tanultam, tanultunk a történtekből!
Történt, ami történt, és jött a ráadás, a bónusz! Ami lehet felborult, a világ „picit” összetört nekem…
Sok volt a bánat, de tudom, hogy ebből csak épülök, és mindenki, akit még elééér! : ))
Teccik naon ez a zene:
Magamat is hibáztatom, és leginkább magam!
…
És most itt van lassan az újév, és már érzem a változás szelét, ami tele van jóval. Nem kell olyan nagy dolgokra gondolni, csak arra, hogy ezek folyamatosan jönnek, és egyre jobbak… talán eccer minden szép és jó lesz! : ))
Rékám szemében is apró mosolyokat látok, ez is boldoggá tesz, és legfőképp az, hogy a titkai és érzései előttem már nem titkok! Annyira szurkolok Neki, hogy az Ő élete is tele legyen mindazzal a boldogsággal, amiben nekem már részem volt! : ) És a bánatok kerüljék el… csak annyiban legyen része, ami feltétlen szükséges ahhoz, hogy megtanulja az élettől a fontos értékeket.
Az Ő lapja még olyan tiszta, és olyan fehér! : )
Hmmm… Ugye milyen jó lenne, mindent előröl és tiszta lappal kezdeni? : ) Nekem az is elég lenne, ha azt tudhatnám, hogy többet nem esem ilyen mélyre! De az élet furfangos, és csak az is marad… : ))))
Szóval mászom a hegyemen ismét felfelé. Ezt most úgy teszem, hogy kinyitottam ismét magamat a világnak… és annyi élményt kapok, érzéseket, hideget és meleget, hirtelen váltakozva! Mintha szaunáznék aztán a jeges fürdő! Próbálom minden percét pillanatát átélni, megélni… az élet rohan velem, és annyi emberrel találkozom, és annyira mások, és…
Mondok egy magamhoz illő példát! : )
Ülsz egy rally autóban és száguldasz a pályán vele, csak! És itt a lényeg! Nem ül melletted a navigátor… őt még a rajtban ott felejtetted. Így minden kanyar egy bazinagy meglepetés, nem tudod mi van mögötte!!! Tiszta adrenalin bomba! : )))
Basszus! Azok a hangok, a tempó,a kanyarok... Valami ilyesmire gondolok, a mesélő nélkűl! : ))
Még két dolgot el kell mondanom.
Az egyik, hogy ez a bejegyzés olyan hosszú ideig íródott, mint még egy sem, ezért nem tudom, hogy mennyire érthető?
A másik, hogy… de nehéz pontosan fogalmazni… ,hogy az amikor… ááá, elmondom, vagy inkább megpróbálom!
Kaptam egy nem szerény ajándékot olyan emberektől, akiket nagyon szerettem, szeretek, és az élet azt hozta, hogy most „távolabb” vannak tőlem, mint korábban. És amikor megkérdeztem őket, hogy miért ekkora és miért, akkor azt felelték, mert SZERETÜNK, és nagyon várunk, ha erre járnál!
Nem tudtam, hogy a szeretet ennyire nyomhatja az ember lelkét!
Szeretném innen is üzenni Nekik, hogy én is szeretem Őket, hiányoznak, sokat gondolok rájuk és talán, ha a rally-s életem is úgy alakul, akkor menni fogok! Ezt vegyék nagyon is fenyegetésnek! : )))
Utolsó kommentek