Azt hiszem, hogy ma ismét visszatérek a blogom kezdő gondolatsorához. Hogy miként is? Olvassatok tovább! : )
Éljük életünk szerény, és átlagos mindennapjait. Ebbe aztán, és természetes módon elfáradunk, és ráadásként még egy kicsit meg is fásulunk. De az is lehet, és én inkább úgy fogalmaznék, hogy túlságosan megszokjuk azt, ami körbevesz bennünket. A rosszat és a jót is. És higgyétek el, hogy ez általában és nagytöbbségében a JÓ!
Minden viszonylagos… A válság, a mai rothadó környezet ellenére is állíthatom, hogy a szűk környezetünkben élő emberek hetven százaléka jó sorban él, és semmi, de semmi oka nem lehet a panaszra. Ne panaszkodjunk akkor, amikor a havi kiadásainkat emlegetjük, vagy a mindennapi problémákat, mert azok nélkül nincs élet. Lehet pénz vagy érték tömérdek a tulajdonunkban, a mindennapi feladatok és útkeresések a természetes élet részei. Eeeeez vaaaaan!!! : ))
Mindezt csak azért vezettem fel ilyen szépen, hogy gondolkodjunk el azon, amiben éppen vagyunk. Gondolkodjunk el azon, hogy mennyire jó és szép valójában a sorsunk, hiszen, ha nem is azonnal de szépen lassan, sorjában minden olyan dolgot, ami nem túlságosan egzakt, szóval mindent elérünk és megkapunk, és ez szépen természetessé váliiiiiiiik!
Azt hisszük, hogy már nincs semmi boldogság az életben… azt hisszük, hogy lapossá és teljesen átlagossá alakult az élet körülöttünk, pedig NEM! Csak sajnos természetesnek vesszük, mert mindennap megkapjuk azt, amire vágyunk.
Erre aztán csak akkor jövünk rá, ha ez egyszerre és hirtelen elmúlik.
Amikor benne vagy egy alapjába véve működő kapcsolatba, és az, hipp-hopp, elveszik… csak utána tudatosul az emberben, hogy utána mennyire is hiányzik…
De most nem is ezt akarom boncolgatni!
Van egy másik szituáció is az életben, ami erre rávilágíthat, és megnyugtathatja a lelket!
Nem találjátok ki, hogy mire gondolok?
Egy olyan dologra, ami tényleg azt igazolja és erősíti, hogy minden rendben. Egy valódi és kézzelfogható valóságra próbálok utalni…
Naaaa…??? Nem?
Akkor segítek! : )
Arra gondolok, amikor egy új és apró kisangyal kiválaszt bennünket… onnan fentről… és azt gondolja: Hmmm… és ááá! Ők lesznek az én szüleim!!!
Az én baráti körömben, a napokban ez most kétszeresen is megtörtént! : ))
Már korábban tudomásomra juttatta az egyik jó barátom, hogy hozzájuk bejelentkezett január elejére a gólya. Én őt az óta faggatom, vizslatom, hogy miként érezhet? Tudatosult e már benne, hogy ő apa lesz?
És nem! Semmi változás a manuson… Ő is természetesnek vette! Hiszen ez az élet része!!! Hiszen ennek így kell lennie! Hiszen olyan érzésről faggatom, amit még nem élhetett meg! (természetesen) Azt hiszem, hogy ő is megszokta már egy kicsit a jót! : ) (Ne bántódj meg barátom, Te is tudod, hogy egyáltalán nincs rossz sorod, mégis néha panaszt hallok Tőled! : ))
Aztán… kaptam tegnap előtt este egy sms-t: „2010.01.08. 19,52 3,95kg 57cm. A császár megszületett. Elvis él. És nagyon jól érzi magát… kis tapsból indulunk…!
Igen, igen… még ide is belefűzte a szakmát. : ) (aki volt már a Showder felvételén, az tudja mit jelent a kis tapsból indulunk!)
Hááát… és izééé! Szóval! Khhmm… khmm…
Drága Kuksi és Ivett!
Nagyon örülök, hogy Ti is részesei lehetnek annak az érzésnek, mit jelent apának és anyának lenni! : ) Nagyon örülök, hogy Ti is részesei és tudhatói lehettek annak a felelősségnek, amit csak egy kis angyal születése ébreszt fel az emberekben! : )
Nagyon örülök, hogy Ti is egy pozitív élményből jöhettek ismét rá, mennyire is szép az életetek! : )
Csupa szívből és csak jókat tudok Nektek, kis családotoknak kívánni! : )
Egy új élet és annak első lépéseinek, kezdetének irányítása rengeteg szép emléket és élményt hoz majd nektek! Élvezzétek minden pillanatát, mert megérdemlitek! : )
Drága Lóci! (a Lóci a Lőrinc név becézése!)
Neked csak azt szeretném üzenni, hogy nagyon jó választás volt! : )
Rendes és nagyszívű embereket választottál szüleidnek! : )
Rengeteg dolgot fogsz majd tanulni tőlük, és olyan sok kaland vár majd együtt rátok, hogy… : )
A Borgödörben már most várnak a srácok és lányok!!! : )
Izgalmas és kalandos itt az élet, és biztos vagyok abban, hogy rengeteg megoldásra váró feladat vár Rád! : )
Na! Eleget papoltam, bááár annyi mindent mondanék még! Mesélném, hogy milyen szép az élet, és mennyi csoda vár itt még Rád, de ezeket úgyis Neked kell majd megélned… Úgyhogy hajrááá!!! : ))
Drága Barátom! Az elmúlt években egyre több kis angyal életéből kaptam perceket, órákat, napokat! Bár ők csak az ismeretségi, és nem feltétlen a legszűkebb családi körömből kerültek ki, mégis annyi, de annyi örömet okoztak nekem, hogy azokat szóba foglalni nem is lehet. Készülj fel! Ez mind hatványozottan vár Rád, Rátok!
De talán már sejted is ezt… hiszen tegnap este a szemedben már ezt a csillogást láthattam miközben ezt a nótát énekelted kedvenc közönséged előtt!
Hmmm… abban a pillanatban megérett a gondolat bennem, hogy ezt a bejegyzést megírom Nektek, magamnak, és minden érző embernek! Hááát ííím, itt van! : ))
Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény,
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.
A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kinn az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan,
Mosolyogj rám, édes kisfiam.
Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid,
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.
Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.
Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Utolsó kommentek