A szetyárbentségit! De elhanyagolódtam blogilag! Ejjnyeeeee!!! Az olvasottságom is tökül lerontottam!
Most múlik pontosan, engedem hadd menjen. Szaladjon kifelé belőlem, gondoltam egyetlen!
Szal, elmúltam. Azt mondta a Kuksi, hogy isten hozott a csapatban!
Olyan jól múlt el… olyan szépen folyamatában. Valaki mindig ünnepelt! : ) Külön, külön… : ) Szó szerint egyesével, az összes számomra fontos ember, barát, meg szóval mindenki!
Ki élveztem a rám összpontosuló figyelem minden pillanatát. Olyan emberek emlékeztek meg szerény ünnepemről, akiktől nem is számítottam. Jól esett, és köszönöm mindenkinek!
Mindenkitől azt kaptam, amit a legjobban tudott nekem adni. Magukat adták, a barátságukat, a társaságukat, néhány nagyon jó hangulatban eltöltött órát, jó kedvet, olyan emlékeket, amikre az egész életemben emlékezni fogok! Ezeket a dolgokat nem lehet leírni, és nem lehet szóba foglalni!
Korábban az volt a szokás, hogy mindannyian egy adott napon összeültünk egy szórakozóhelyen, és pár üveg nemes nedű átadása után nagyot mulatkáztunk. Na, nem azt mondom, hogy ez így nem jó, meg ilyenek… csak olyankor nem tudsz mindenkivel egyszerre beszélgetni, nem tudsz kapni belőlük! Pedig talán ez lenne a legfontosabb, nem pedig az ajándék.
Eddig ezt a szokást csak a legjobbjóbarátom törte meg. Ő nem ajándékokkal köszöntött, hanem pl.:
0 óra 1 perckor jön egy köszöntő sms, hogy isten éltessen, és hogy ő az első köszöntő! : )) És ezek az emlékek, apróságok, megemlékezések sokkal többet érnek mindenféle tárgynál.
Most fordult a helyzet. Minden barátomtól, barátomból a legfontosabbat, őket kaptam!
A legjobbjótól? (és a hozzákapcsolódó baráti körömtől)
Phahhh… meglepetés este! Egy Magyar Nemzeti Ice Hockey mez. Eredeti! Hátán a becenevem (Hunya), és a rajtszámom 40! Ebben aludtam két napig! : )
Amikor hazaértem, még egy meglepetés várt… Peti küldött e-mailt, hogy akkor van egy jegyem a Westbalkánban megrendezendő Falshang koncertre. Főszerepben a Quimbi!
Tehát ajándék, plusz bónuszba a társasága… neki, és még akik ott voltak, akik mind egytől egyig számítanak!!! : )
Háááát bakker! A mostani nehéz napokban, amik körbe vesznek (és ezeket csak a hozzám legközelebb állók ismerik), olyan töltést kaptam… mennék, repülnék az űrben… mint SuperMan, vagy PókMan, vagy… vagy… nem is tudom én! : ))))
Asszeretném mondanyi! Mint egy Oszkár gálán! KÖSZÖNÖM! A zenekarnak, hogy a legkedvencebb számamimat jáccccotttaaa!!! (Egyet kivéve, egy nem vót! Ezé monnyuk haragszom is!) Köszönöm a tombolásban körülöttem állóknak, hogy nem szóltak, amiért a lábukon és fejükön ugráltam vagy másfél órán át! Köszönöm a tánc partnereimnek (Quimbi után a Csík zenekar játszott népzenét), hogy megpróbáltak követni, és nem tették (eddig) szóvá az általam széttaposott cipőiket! Elsősorban Ferének, de azért Szórinak is köszönöm a kétnapi szállás lehetőséget! Csak Ferének az isteni paraszt rántottát, és a meglepetés aszpirin pezsgőtablettát! Ééééééés mindenkinek a SZERETETET, amit önzés nélkül kaptam tőletek!!!
Nagyon boldoggá tettetek ezzel az élmény dömpinggel! : )))))))))))))))))))))))))))))))))
A barátok fontosak, és hogy mennyire, és mennyire azok, az mindig csak a nehéz időkben derül ki!
Találtam ide egy Kis Tibi számot… ami tetszik… csak úgy!
Utolsó kommentek