Nem adom fel!

Este van, este van, ki ki nyugalomban... haza értem egy jó kis sörözős beszélgetős partyról és ígéretemhez híven írni fogok...

Valami még eszembe jutott a délutáni "igazi barátok" témáról, az hogy milyen méég egy igazi barát. Van egy apró dolog, ami a felnötteket megkülönbözteti a gyerekektől, vagy inkább egy apróság, ami a felnőttet megkülönbözteti a gyermektől. Adni jobb, mint kapni, és erre csak az az ember jön rá aki már felnőtt! Nos... barátok, meg adni... hogy is jön ez össze? Mostanában, amikor életem ismét nehéz pályán fut, többet keresem a legjobb barátom társaságát, és ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ez nem kihasználás? Mármint az, hogy amikor én bajban vagyok, akkor többet akarom ezt a barátot? És rá kellett jönnöm , hogy nem feltétlen... történt ugyanis, hogy elhívtam magamhoz ezt az embert, azért, hogy legyen valaki aki meghallgatja a bánatom, akinek "sírhatok" őszintén, és aki ezt el is viseli... és így is lett! Én mondtam, ő hallgatott, aztán kérdezett, aztán hallgatott, aztán beszélgettünk, és így tovább! Aztán kb. úgy két óra mulva, amikor már kezdett fogyni a téma, és autóban ültünk egy pár percre csendben, akkor csak annyit mondott... Végre! Mondom -mi végre? Mire Ő -El kezdtem töltődni! Vagyis, ő attól töltődött, hogy valakinek segíthetett, és ugyan ezt éreztem annál az embernél is, akiről márdélután írtam! Hmmm... na, ez tök jó az életben! :-)

Már megint halogatok... Szerettem volna ma leírni a párjaink családja témát... de most megint nem megy, mert elfáradtam, és erre a témára nagyon készülök, ezt szeretném nagyon jól és szépen elmondani, ki fejteni. Nagy hangslyt szeretnék rá fektetni, és így is lesz! Tehát még egy kis türelem...  :-))

2009. szept. 05.

Ígérgetek összevissza, hogy ekkor írok, meg azt íróm, hogy... és ember tervez, isten... tudjuk mindannyian! :-) Egy biztos, hogy a megiígért témákról mindenképpen beszélek, ...majd!

Történt ugyanis azon az ominózus "fekete napon", hogy megszüntették a munkakörömet, mondván túl sokba kerülök nekik... ami valahol igaz is, de hogy ők ennek az ellentételezését nem kérték...??? Mit is értek ezen? Azt, hogy felvettek egy olyan szakembert (engem), akinek 20 éves tapasztalata, és ehhez kötődő fontos kapcsolatai vannak, de az elmúlt egy évben nem tartottak erre igényt. Kuli munkát adtak nekem, amit egy aszisztens is sokkal kevesebbért elvégzett volna, közben a szakmai dolgok teljesen háttérbe kerültek. Így aztán a cég most nagy szarban van... és nem tudják több embernek sem a fizetését kitermelni, többek között az enyémet sem...

...huhhh, a menyasszonyom kb. két hónapja ment el megvalósítani magát, mondom sebaj, belevetem magamat a melóba, aztán már az sincs..., és hogy mim van? Törlesztő részletem, albérletem, egy életem amit fenn kell tartani... Így ez most nem látszik tragikusnak, talán, kívülről, ... Én csak azt tudom, hogy kirántott az élet alólam mindent, amit a magaménak, amit az életemnek gondoltam... Szar a helyzet, de innen legalább van hova mászni... ismét! Korábban is megbírkoztam az ilyen feladatokkal, most is megfogok!!! Csak hát nem olyan könnyűűű... :-((

...és ami fontos, hogy ilyenkor jönnek elő az igazi barátok, az igazi "emberek"! És most asszem megint egy újabb ilyen manust sodort mellém az élet, mert ugyen nem csak elvesz hanem ad is... mármint az élet.

Számomra ez korábban is nagyon fontos volt, és most is az. Ezt bizonyítja ez a blog is, hogy ezt elindítottam. Azzal tudom magamat védeni, vagy inkább erősíteni, ha ilyen emberek vesznek körbe, ha ilyen emberek a barátaim.

Szóval írni akartam már több este is, de valami program mindig közbe jött. A best frends-re (DAP), számítottam. Tudtam, hogy ő keresni fog, és figyel rám, mert tudja, hogy most éppen meg vagyok viselve :-)! De jött ez a másik ember is, akire annyira nem számítottam. Ismertem őt már korábban is, hiszen együtt dolgoztunk, és ismertem az értékeit is: Csak hát az élet őt is megviselte már egy párszor, és ezért emelt maga köré egy falat, amit nem mindenkinek lehet be venni, vagy inkább úgy modom, hogy nem enged be bárkit a falak mögé, az ő saját körén belülre. Azt akarom mondani róla, hogy Ő nagyon jó ember, de ezt nem mindenkinek mutatja meg, nem mindekinek nyitja ki a lelke belső dolgait. Na most... én nagyon büszke vagyok arra, hogy ő amint látta azt, hogy én milyen helyzetben vagyok, azonnal hívott tetefonon és mondta, hogy menjek el hozzájuk beszélgetni meg ilyenek. Én elmentem, és nagyon jól éreztem magamat, mert nagyon jó volt a társaság, mert elmondhattam egy olyan embernek a bánataimat, aki tudta miről beszélek! És ami még nagyon fontos, hogy ezzel és ekkor ő is elkezdte a saját világát is megmutatni nekem.

Na így kezdődnek az igaz barátságok igaz  emberekkel!!! :-)) Köszi tudod ki! :-))

--------

Egy nagyon kifejező dalszöveg még így ebéd elött, aztán talán délután vagy este is írogatok, törlesztem az egyik megígért témát... :-)) Hahaaa... már várom, (és most összedörzsöltem a tenyerem... közben persze nem írtam, mert a kettő együtt nem megy! :-))

NINCS MÁS:

Nincs más
Csak az óra hangja, a nehezen induló nap
Nincs más
Mint az első gondolat a behunyt pillák alatt
Nincs más
Oly mindegy, hol vagy, mennyi vagy
A neved, a számlád mennyit ér
És hová is születtél

Nincs más
Csak egy csésze kávé, s egy kinőtt város, mely vár
Nincs más
Csak egy part a képen, s hogy utazni kéne már
Nincs más, csak az a néhány vágyódás
A kételyek, a lassú áradás
Hogy elúszik az, ami más

Ugye, volt már úgy veled
Hogy a térkép elveszett
Ugye, volt már úgy veled
Hogy nagyon fájt a hegymenet
S egy régi dal helyre tett

Nincs más
Csak a Karácsony este, és aztán a száraz fenyők
Nincs más
Csak a könyv a polcon, s a remény, hogy lesz rá időd
Nincs más
Csak amit másképp gondoltál
Egy ügyetlen mondat a búcsúnál
Mi folyton visszajár

Ugye volt már úgy veled
Hogy a térkép elveszett
Ugye volt már úgy veled
Hogy nagyon fájt a hegymenet
S egy régi dal helyre tett

jahhh... :-) és :-(

2009. szept. 03.

Ma csak azt vettem észre, hogy amit írtam tegnap, az nem jelent meg... mert nem nyomtam rá arra apiszok mentés gombra, de most megtettem, és már meg is jelent...

A mai dolgaimat meg majd holnap megírom...

2009. szept. 01.

Ma kaptam egy kommentet!!! :-))))

És egy komment tőlem is hozzá: Emelt fővel vesztek, és majd emelt fővel győzök! Ez korábbi életemben is így volt! :-)

de...és...

...

...

...

Van egy barátom, annak mondom pedig ben beszélünk gyakran. Igaz akkor sokat... legalábbis ő, mert ő ebből él. Szerintem Magyarországon nalá nincs nagyob "WarmUP" ember! Tudjátok, aki a show műsorok elött "felhúzza" a közönséget.

Egy pár évvel ezelött bemutatott a legnagyobb hazai show mennek, Fábry Sándornak. Akkor egy kisebb társasággal voltunk, és a művészúrnak mindenkihez volt egy szemlyre szabott poénja. A sor legvégén persze én álltam... bemutattak... nekem ennyi poén jutott: " háááát Miklós", és "háááát Miklós". Ez a barátom azota talán mindig így veszi fel a telefon mikor hívom... Szóval a mai naphoz csak annyit fűznék, hogy...

HÁÁÁÁÁÁÁÁT MIKLÓS!!!

... fekete nap, remélem a szakadék alja, remélem innen a hegy meredeken emelkedik!!! Mára más írást, írásokat terveztem, de ember tervez, isten... ti is tudjátok. Megint egy hetedik év végén lehetek, és nem tudom, hogy miként ragozzam még tovább...

Most csak annyi, hogy "Az élet hegymászás,de a kilátás csodálatos"! Már várom, hogy felmászhassak a csúcsra körül nézni! :-) Attól azért tartok, hogy egykét szakadékot még rejt az élet, féltem a szeretteimet, és óvnám az egészségemet is, mert mától csak ezek vannak nekem. 

Úgyhogy... most keresek egy erős hegymászó kötelet, szettet, és nekilátok meghódítani a csúcsot! Még szurkolok is magamnak...

HAJRÁ MIKIIIIIIIIIII.....

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHHHHHHH!!!

2009.aug.31.

Ma van a meteorológiai nyár utolsó napja... amikor így kezdünk valamit, akkor mindig egy visszatekintésbe kezdünk bele :-) Most én ezt, és itt abba is hagyom... csak annyit, hogy nagyon gyorsan, rengeteg minden, és nem vagyok tőle boldog... :-((((

Már amikor elindúltam a munkámból haza, már akkor eldöntöttem, hogy ma írok, és gondolkodtam mindenen, a témán. Jahhh...és itt kell megjegyeznem, hogy a középfül gyulladásom még nem múlt el, sőt úgy érzem lassan teljesen tönkre megyek benne... és már jön is egy gondolat " de jó lenne, ha valaki ilyenkor törődne egy kicsit, csak egy icipicit velem"! De ez most nem azaz időszak. Sajnos... És egyébként is, mint egy rendes férfi ember én is ha beteg vagyok akkor nagyon, és ilyenkor annyira sajnálom magamat, hogy ihaly, és csendben és magamban szenvedek. Ráadásúl, ez most tényleg ..vra fáááj!!! Már egy hete, és a bal fülem konkrétan tök süket!

Áhhh... nem lesz ebből ma nagy regény... mégsem vagyok rá hahgolódva. Valaki a szomszédban levest főz, és isteni az illataaa... hmmm... ez is eltereli a figyelmemet! :-)

Szóval most erre a sok hivatkozási alapra hivatkozva abba hagyom a művészetet. :-) Különben is, teljesen eltértem a fő témától, és ezt egyáltalán nem akarom, aanyit azért elárulok, hogy a téma amire készültem és készülök az a "birtoklási vágy vagy szerelem" lesz. Ebben nem, csak a két dolog különbségéről, hanem érzésekről és arról szeretnék írni, hogy ezt a témát mai világ hogyan látja, láthatja, én miként látom...

hááát... Kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok, stb. stb... úúúúhhh... és még egy jó kis téma jutott eszembe (szerintem, és nekem érdekes... De hát ez az én blogooooommm :-) ) , még pedig ez a téma, a párjaink családja...

hahaaaaa!!!

Na, szép álmokat! :-)

2009.aug.27.

Ma megvilágosodtam egy kicsit... vagy inkább rájöttem valamire...

Én egy érzékeny műszer vagyok. És az érzékeny műszerek nagyon pontosak! Csak... a mai világnak nem erre van szüksége, hanem a kívülről csili-vili és belül zéró tartalommal rendelkező gagyira! :-( Én akkor sem tudok más lenni... nem tudom magamat, meg erőszakolni, de talán nem is akarom... És tudjátok mit? Maradok olyannak amilyen vagyok, pontosnak, precíznek, és nagyon sérülékenynek... Aztán, talán, jön egy olyan vevő abba a boltba, ahol a polcon vagyok, akinek talán... pont erre van szüksége! :-) Megvesz... :-) Megszeret... :-) És még a végén talán meg is becsül... Talán látja az értékeimet... ? :-) És talán... meg is tart... :-) Őt én is meg fogom tartani... :-)

Mára ennyit a fehér holló meséiről, szép álmokat...

2009.aug.26.

...ha jól nézem a dátumokat, akkor sajnos egy hete nem írtam semmit. Mentségemre legyen mondva, hogy szabadságon vagyok! :-)

Ilyen szabadságon már régen nem voltam. Egyrészt azért, mert ilyen hosszú időt egyben pihenésre talán csak iskolás koromban töltöttem, gondolok itt a nyári szünetekre. :-) Másrészt azért, mert most azt csinálok amit csak akarok... vagyis semmit! Pihenek és pihenek és pihenek... és így tovább. Ez egyébként valami fantasztikus, az ember igazán így töltődhet! :-) Persze, azért az örömbe kerül egy kis üröm is, amilyen az én formám, mert kaptam egy olyan középfül gyulladást megfejelve hallójárat gulladással hogy ihaly! Este nem alszom, mert nagyon fáj, aztán nappal ezt be pótolom! Még jó hogy van rá időm :-)))

Képzeljétek el (most szólítok meg ismeretlen embereket először ebben a Blogban :-) ), hogy a bátyám párja vitt el egy szakorvoshoz, aki egyébként a fiának a barátjának az apukája... de nem is ez a lényeg! Az ember valamelyik arab országból került ide, még orvostan hallgató korában. Nam már most, magyarúl azóta sem tanult meg rendesen, így a vizsgálat, és a másnapi kezelés is kész kabaré volt! :-) Mert ahogy kommunikál :-)))) a betegségem példáúl, és megpróbálom fonetikusan leírni amit mondondott: "kozepfulldzsulladzsásod van", és "ez bizsony fádzsalmadzs bedesééég". :-))) Nagyon feldobott, mint ha a Rózsaszin párduc parádés felügyelőjét hallottam volna :-)) Szóval sokat mosolyogtam még a kezelések után is!!!

De térjünk vissza egy kicsit a komolyabb dolgokhoz is, illetve a Blogom témájához...

Most a pihenésem alatt hagytam, hogy az élet sodorjon arra, amerre csak akar. Ettől egy kicsit féltem, mert igazából az elmúlt időszak eseményei (amik velem a magán életemmel történt) arra inspiráltak, hogy ne menjek emberek közé. A huszadikai napok elég nehezen is teltek, mert a tüzijáték, meg a család, meg az ilyen dolgok belekényszerítettek, hogy emberek, tömegek közé menjek... nem is éreztem jól magamat ott.

Aztán a tesómmal és menyasszonyával leszaladtunk Zamárdiba. Ott lakik a nagymamám, aki 92 éves és most műtötték daganattal, így Keszthelyen van korházban. Amikor meglátogattuk, akkor volt egy napos a műtétje és olyan jól nézett ki! :-)) Mintha nem is műtötték volna! Háát igen, ezek a régi emberek, még sokkal szigorúbb értékrendekkel éltek, és az én vélemyényem szerint ezt az élet "meghálálja" nekik.

Szóval Zamárdi... ahol két olyan emberrel találkoztam akik pozitív meglepetésként értek!

Az egyik a bátyámnak a duhalykodós korszakábol való barátja, akiről annyi és "nem az én értékrendemnek megfelelő" sztori lebegte körbe, hogy tyűűűű... aztán egyik este megismertem, beszélgettem vele és teljesen rendben van a manus! :-) Vagy helyre tette magát, vagy a sztorik egy kicsit tulzóak, mert ő bekerült nálam az "emberek" kategóriába... Jahhh, és van egy kislánya, talán egy éves, akinek olyan tengerkék szeme van, hogy húúú! Nagyon aranyos :-)

A másik ember... hát ő nagyon távol állt tőlem. Előzmények: A korábbi munkahelyemen ismertem meg. Mellém rendelték 2 hétre, hogy meséljem el neki miről is szól az autó kereskedelem, értékesítés. Ő akkor tátott szájjal hallgatta az érdekes információkat, majd erre a szituációra egy évvel késöbb, oda tették felém a saját főnökömnek... Hahhhh... Micsoda érzés volt, de modtam, mindegy, elpályázok innen, addig meg csak kibírom valahogy. De ő nem könnyítette meg a dolgomat, mert elkezdett nekem "szakmai" tanácsokat adni... Most ne értsetek félre, de ami elismerést ebben a szakmában meg lehet szerezni, azt én az ebben eltöltött 20 év alatt megszereztem, erre idejön egy olyan igazi mai világban felnőtt és elkényeztetett fiuka, és nekem akarja megmondani, hogy mitől fényes a világ!!! Ráadásul a saját szakmámban, ahol is egy évvel ez elött még csodálkozva hallgatta amit mondtam. Úgy látszik vannak olyan csodálatos elmék, akik 20 év tapasztalatát egy év alatt a magukévá tették.

Szóval jövök ki a Balatonból és ez srác ott űl a lépcső mellett. Még ha akartam volna, akkor sem kerülhettem volna el! De miért is kerültem volna? Persze köszöntünk és elkezdtünk beszélgetni... Panaszkodott, hogy a volt közös cégünk mennyire elbánt vele, és természetesen azóta sincs munkahelye... És ami meglepő volt, és jól esett nekem... belátta, hogy mennyire nem volt velem jó fej, és hogy akkor még nem látta, hogy nekem van bizonyos dolgokban igazam. Hááát... ééés... Ettől ő mégnem kerül be nálam az "emberek" kategóriába, de elindúlt egy jó úton, és még akármi is lehet belőle! :-)) Ez jóó, nagyon jóóó!

Szóval ez a zamárdii kirándulás jót tett nekem, és a lelkemnek... egyik este laptopról megnéztünk egy olyan igazi Walt Disney családi filmet. Vidám is volt, és mondanivalója is volt, meg persze "happy end" lett a végére. Ami miatt nagyon megmaradt bennem az a végső konklúziója volt, ami így hangzik!

" Az élet hegymászás, de a kilátás csodálatos!"

Azt hiszem és úgy gondolom, hogy ez lehet az én életem jelmondata! Hiszen én az éltemet folyamatos hegymászással töktöm, és amikor fejutok egy-egy hegycsúcsra... olyankor nagyon boldog tudok lenni! :-)))

Ekkor el is döntöttem, hogy amíg otthon vagyok a szabimon, addig felkeresem azon barátaimat, akiket ilyen-olyan okoból az utóbbi időben elhanyagoltam. Ezt is tettem és most is teszem, és rá kellett jönnöm, hogy engem életem során nagyon sok "ember" vett és vesz körűl. Ez most nagyon sok erőt és energiát ad, hogy a hitemet magamban ne hagyjam el! Voltam példáúl a bátyám sógoráéknál... fájós füllel kb. 3 órát vágtam fát... de folyamatosan! És ez is nagyon jól esett, mert nagyon klassz "emberek" voltak körülöttem, mert nagyon jól eset a testmozgás, mert... mert...

Csak annyit akarok mondani, hogy ettől a naptól minden évben fogok csinálni ilyen szabadságot magamnak! :-))) Aki olvassa tanulljon ebből! :-))

Apró megjegyzés! ELNÉZÉST KÉREK A SOK HELYESÍRÁSI HIBÁÉRT!!! :-))

Még valamit ide teszek a mai napon, olvassátok és gondolkodjatok le rajta...

1. Én harcoltam már eleget,
De látod, abbahagyni nem lehet.
Ha kiütnek, ha én nyerek,
Már indul is az új menet,
S így átverekszünk éveket,
Csak egyszerre lehetünk vesztesek, s győztesek.

2. Ha elhordom a köveket,
Máris újra nőnek még nagyobb hegyek.
De viszem, mint a többiek,
És káromkodok, vagy nevetek,
És azt akarom, amit nem lehet,
Érted és ellened,
Veled és nélküled én.

(LGT: Sziszifuszi Blues)

Jahhh... Az élet hegymászás... :-))

2009. aug. 18.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz

Nem adom fel, míg életben találsz...

Bizony nem! A mai téma az EGO! Rá kellett jönnöm valamire, mégpedig arra, hogy a mai ember számára az EGO talán a legfontosabb... a folyamatos bizonyítás, hogy ő valaki! Már ez is sántít, hiszen a világ nem csak magunkról szól, hanem mindenkiről, a minket körbevevő emberekről, szeretteinkről. Amikor valaki felnőtté válik, rájön, hogy adni sokkal jobb mint kapni. Az EGO viszont azt parancsolja, hogy csak kapni, kapni, és kapni... Továbbá azt parancsolja, hogy megfelelni, megfeleni, megfelelni... Node nem mindegy. hogy kinek és minek! Mert én a mai média által sugalmazott értékeknek nem akarok megfelelni! Magamnak annál inkább :-)! Ami persze sokkal nehezebb, mert milyen egyszerű lenne semmi mással nem törődni mint, hogy kondi terembe járjak, ha valami nem tetszik magamon, akkor azt átoperáltassam, és csak vásároljak, és vásároljak... ruhát, csili vili dolgokat, verdákat. Na persze ezekre most pénzem sem lenne, de ha lenne akkor sem hiszem, hogy ebből kelljen álljon az életem! Mert ugye az a fránya felelősség szeretteinkért, barátainkért,  minket körűl vevő világért! Asszem ez sokkal komolyabb kihívás...

Huhhh... Ma nagyon nem vagyok írós formámban...

Viszont lejelentkeztem a horoszkóp hírlevélről... ugye? Már kezdek én is belesimúlni a nagy világba! Nehogy már a jóslat mondja meg, hogy ki vagyok és mit tegyek??? :-)))

2009. aug. 17.

Hosszú hétvége mögött vagyok, de nem úgy ahogy azt általában értjük, mert nem pihenni, hanem dolgozni voltam, méghozzá Siófokon. Balatoni gyereknek tartom magamat, ezért szeretem is a Magyar Tengert, és az azt övező településeket. Ha ott járok bármelyiknél, mindig töltődöm energiával és ilyenekkel, de ez most valahogy nem sikerült, és nem azért mert dolgozni mentem, hanem...

... ez a város szerintem már elveszett! Elveszett az "Angyalok és az Emberek" részére, hiszem minden olyat megtestesít, amit a mai média és a mai világ "értéknek" tekint!

Van itt bech party, beach haus, tetováló szalon, fény és csillogás, minden amit csak a TV-ben látunk! És persze rengeteg, és sok féle ember... Sajnos szombaton este belekveredtem én is ebbe a forgatagba, de kb. 2 óra leforgása alatt olyan mély depresszióba jutottam, hogy nem szerettem volna semmi mást, csak onnan menekülni! Huhhh... "Emberek"! Ha kedves az életetek, ne merészkedjetek oda! :-))

Apropó TV, Siófok, stb. A rendezvényen, ahol a cégünket kellett képviselnem, megjelent Dop Man és csapata is, róla szól a következő pozitív, és nem győzőm hangsúlyozni, hogy egyre inkább pozitív történet.

Valamelyik reggel szól a munkahelyemen alapzajként az egyik regeli műsor, ahol is a téma Dop Man és egy másik "no name" figura egy éjszakás kalandjai... amikor is arra figyelek fel, hogy az egyik műsorvezető hölgy fenn akad azon, hogy a kérdezett sztár "nőstényként" vélekedett a nőkről. - De hát hogyan lehet így nevezni a nőket, hogy nőtények? ; mire az ismert rap sztár - Azért valljuk be férfiasan, hogy egy nő annál sokkal több, hogy egy éjszakás kalandokba keveredjen! Ezek csak nőstények!

Hááááát kérem!!! Már a főzős műsorban is feltünt, hogy ez a fiú bizony komoly értékrendekkel rendelkezik valahol mélyen, és elrejtve! De van még remény...

Az egész történetben az a szomorú, hogy ezek a nöstények, akik ezeket az embereket egy kósza numerára elkapják, még büszkék is rá! Ezt nem értem, hogy ő azt gondolhatja, hogy ha egy "celebnek" oda adja a saját értékét, "kincsét", akkor ő ettől több lesz? Miért lenne? Sőt, véleményem szerint az "értéke" nagy mértékben csökken, hiszen olyant ad oda egy "valakinek", amit csak azoknak kellene tartogatnia akik a szívét és a lekét is megérintik! Lassan a mai világban már a "nőstények" vadásznak a pasikra, amivel felborúl a biológiai rend!

Hölgyeim!!! Az udvarlás a férfiak kiváltsága!!! A hódolás és udvarlás megfelelően történő kezelése pedig az Önökéééé!!! Ez a világ már csak így épült fel...

Hát igen (és tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot!:-) ), ha ezt az irományt egy mai huszonéves elolvassa, lehet, hogy azt gondolja ez az ember legalább 100 éves, vagy csak bolond, pedig NEM!

...Én csak annak szeretnék hangot adni, hogy ez a világ lassan elveszti az összes értékét, HA NEM FIGYELÜNK ODA!!!

2009. szept. 17.

Elljáróban 2 dolog...

a mai nap olyan doki járással telt. Vagy éppen 20 év telt el azóta, hogy életem első nagy traumáját éltem át. Diabetest diagnosztizáltak akkor nálam. Azóta naponta 4szer szúrom magamat... akkor azt hittem, hogy nincs tovább, és volt! Mint az azóta már többször is bebizonyította az élet, hogy mindig van tovább, csak küzdeni kell! Szóval Másfél óra szemészet... szerencsére a doktornő nem egy Mengele reinkarnácio volt :-), és viszonylag fájdalom mentesek voltak a vizsgálatok, és abszolút jó eredménnyel záródtak. Aztán irány a cukros dokimhoz... a kezdetektől Ő az orvosom, az ország legjobbja a szakterületén, és olyan igazi orvos, aki mindenről tud, mindenben segít... hihetetlen! Az utóbbi években minden egyes vizsgálat alkalmával csak ezt bizonyítja, és... IGAZI EMBER!

és... délután rám jött a könyv vásárlás vágya! 40-50 perc bolyongás a könyvesboltban és még mindig nem tudom, hogy mit akarok? Romantikusat, szép irodalmat, SciFit, vagy mittttudom één??? Ekkor megállok a mesekönyvek résznél, ahol a kisherceg mosolyog rám! Mondja -vigyél el! El vittem... mostanában sokszor gondoltam rá, próbáltam belőle idézni, és hogy vagy 20 év eltelte után ismét elolvasom... Most ez jön és már nagyon várom, attól félek gyorsan olvasom ki, de sebaj, majd újra és újra elolvasom :-))

És akkor jöjjön a fő sztorim, ami most semmi extra nem lesz, csak a tegnap esti kikapcsolódós program! Ami naggggyon jól esett! :-)

A már korábban említett barátom ismét szerzett 2 belépőt a Showder felvételére. Az egy dolog, hogy szanaszét nevettem magamat a térdemet csapkodva, mert naggyon jó lesz a műsor, és hogy a nézők között volt vagy 3 ember az ország minden részéből akik korábban az ügyfeleim voltak, és örömmel üdvözölte... de, akit magammal vittem az a bátyám volt. Róla csak annyit kell tudni, hogy borzalmas a hasonlóság közte, és Magyar Attila színész között! A múlt pénteki bulin többekközt azzal szórakoztunk, hogy a youtube-ról letöltöttük az egyik nyusszómusszó reklámot, és a hasonlóságokon nevettünk... Na kérem, a tegnapi műsorban ki volt az egyik sztár vendég??? Szerintem ez a fotó mindent elmond:

Na mit mondtam??? :-))))

Nagyon rendes ember volt, oda jött, bemutatkozott, és azt mondta a bátyámnak -jól dolgoztál! :-))

Ez a tesómnak is nagy élmény volt!! :-))

És most megyek olvasni és egy nagyot alukálni, ami motanában egyre jobban megy! :-)) Páááááááááááá...

Hmmm... Azt mondja a horoszkópom, hogy olyan ember lennék, akinek az a sorsa, hogy adjon!

De mit is adhatna szerény személyem ennek a hatalmas világnak? Pénzt? ...azt nem nagyon, mert nekem sincs. :-) ...és itt jöhetne még rengeteg felsorolás, hogy mik is azok amiket a mai világ értéknek hisz, és én másogy gondolom. Mondhatnám, hogy tudást szertnék adni, de ez egyrészt arcos lenne, másrészt vannak nálam sokkal okosabb, és erre hivatottabb emberek is eme földön, és szerény és kis hazánkon belül is... így nem marad más mint, hogy azt mondjam, gondolatokat, érzéseket, tapasztalatokat, és leginkább értékrendet szeretnék a világnak, Nektek adni!

A blog címe "Angyalok és Emberek", amely címet az általam annyira tisztelt és kedvelt Presser Gábortól kölcsönöztem. Ebben a szerény kis írásomban arra szeretnék fényt deríteni, illetve arról szeretnék hagosan gondolkodni, hogy miért is olyan nagy napjainkban a kontraszt eme két szó között???

... huhhh ... hirtelen ennyi, így az első blogom megalkotásával ... asszem este folyt. köv. :-)

Este van, és itt vagyok... és a fehér holló..., mert ma megint félre értettek... illetve a mai világban annyira divatos EGO akarta szerintem vele ezt félre értetni, mert mindenki azt hiszi, hogy a világ Róla szól... pedig mi szólunk a világról!

Szóval meséltem a blogom megalkotásáról, és annak címeiről... pontosabban az alcímről, hogy nem adom fel! Csakhogy nem az ő meghódítását nem adom feeeel!!! Hanem a hitemet a joban, a hitemet az létező anygalokban, és létező jó emerekben nem adom fel! Ez blog éppen erről akarna szólni, hogy hahó merre vagytok, hahóóó, mi az, amiről felismerhetünk benneteket??????

Hahhh... Lehet, hogy bennem van a hiba... lehet, hogy nekem is kellene egy bazi nagy ego???? NEEEEEm! Mert akkor már az nem én lennék, hanem a mai világnak megfelelő, és a mai a média által sugalllt manus lennék! Nah, éppen ezt nek akarom, és azt keresem, hogy ezzel egydeúl vagyok éééé, vagy sem... Csók, és pá és szép álmokat drága új blogom! :-)

 Eltelt egy nap és ismét késztetést érzek az írásra. Ez mindig olyankor jön elő bennem, amikor valamit nem értek a világ működésével kapcsolatosan. Most is így van, csak most még azt sem tudom, hogy mit nem értek?

És milyen érdekes, ahogy leütöm az első billentyűket, már jön is elő a téma, ami ráadásul abszolút az "Anyalok és Emberek" témába illik!

Életem folyamán rá kellett jönnöm, hogy minden ember céllal kerül ide, a mi kis földünkre, abba a világba ami mindenkit körbe vesz. És az évek folyamán arra is rá kellett jönnöm, hogy nem is egyszer, hanem többször "születünk ide", egészen addig, amíg meg nem tanuljuk, tapasztaljuk azokat a dolgokat, meg nem oldjuk azokat a feladatokat, amik ahhoz kellenek, hogy tovább jussunk innen máshova. Minden emberen látszik, és érződik ha egy kicsit elbeszélgetsz vele, vagy figyeled a viselkedését, hogy ő kevésszer, vagy már többedszerre jár itt.

Mondok egy példát! A Mónika show publikumának nagy többsége biztos, hogy azok tartozik, akik még nem túl sokat tanultak meg a kapott feladatokból. Hiszen ha csak a témát, vagy az állandóan ismétlődő primitív konfliktusokat figyeljük... kiket érdekelhet ez? Kiket köthet le ez? Kik tanulhatnak ebből? Fejlett inteligenciával rendelkező emberek, biztos, hogy nem! És itt egy apró bejegyzésként szúrnám be, hogy szerintem ezt "nem tudom mit" a média szándékkal állítja elő, azért, hogy butítsa a mai nemzedéket, hogy azok könnyebben legyenek irányíthatóak! De erről késöbb majd bővebben szeretnék írni...

És akkor jöjjön példa olyan emberekre is, akik szerintem már nagyon sokszor születhettek ide. Olyanokra gondolok, akik nem csak kiemelkedőt alkotnak az élet területén, hanem mindemellett normális, nem hivalkodó, értékrendekkel teli életet élnek! Sportolók közűl az egyik nagyon pozitív csalódás számomra pl. Michael Schumacher. A Magyar nevezetességek közűl pedig Presser Gábort szeretném említeni.

Ezt a gondolkodást sok más ember is magáénak tudja az én szerény környzetemben is, és igazából a történet, amit mára terveztem leírni, az csak most kezdődik!

 Én egy dunántúli városból származom, és 5 évvel ezelött hozta úgy az élet, hogy én ide kerültem, országunk fővárosába. A munka hozott, mert szülő városomban bagyon beszűkültek a lehetőségek. Nagyon rossz volt látni, hogy itt mennyi befásúlt, megfáradt ember él. Természetesen elkezdtem keresni a hasonló gondolkodású emberek társaságát, és olyan szerencsém volt, hogy a munkahelyemen találtam is egy kolléganőt, aki (és akkor még úgy gondoltam, vagy talán akkor még úgy is volt?) így gondolkozott. Jó volt vele beszélgetni ezekről a dolgokról, az általunk elgondolt világról, és éppen ezért én nyitottam felé. Elmondtam neki olyan dolgokat, amiket nem sok más embernek, egy kicsit megmutattam neki, hogy én ki is vagyok valójában. Ő is mutatott nekem valamit magából, és én akkor úgy gondoltam, hogy ő is az "angyali emberek" közé tartozik. Azt nem mondom, hogy barát lett belőle, mert nekem ahhoz sokkal több kell, de egy kellemes és olyan társaság volt, akinek elmondhattam, hogy mi nyom, vagy hogy miről hogyan gondolkodom. Persze ő is elmondta... Aztán teltek a hónapok, és úgy hozta az élet, hogy kerűlt hozánk egy maásik kolléga nő, akiben nem a felnőttséget, hanem a klehetőséget láttam meg, hogy mi lehet belőle. Ráadásul minden egyes találkozásunkór egy addig ismeretlen bizsergés fogott el! Ez addig fajúlt :-), hogy az elmúlt két esztendőt Vele éltem le! Mi több, egy évvel ezelött meg is kértem a kezét! De ez sajnos már csak mult, és erről is majd kicsit késöbb bővebben...

Szóval van egy "ember", akit úgy látok, hogy jól látja a világot! És ekkor jön a csalódás, amitől én mindig nagyon félek, és most már sajnos egyre jobban. Én elkerültem arról a munkahelyemről, a menyasszonyom meg maradt, és természetesen ők ketten barátok lettek. És sokat beszélgettek, és én már nem, mert nem volt rá lehetőségem... És persze minden kapcsolatban vannak nehéz napok, és problémák, amiket az én párom megosztott vele. Engem senki nem kérdezett, hogy én miként látom ezeket a dolgokat, problémákat. vagyis ez az "angyali ember" úgy adott tanácsokat az én társamnak, hogy csak az egyik oldalt ismerte. De ne egyszerű, félre értelmezhető tanácsokra gondoljunk, hanem konkrétumokra, amik persze mind ellenem szóltak. "Ne is gondolkozz, hagyd ott! Úgy sem fog megváltozni! stb, stb." Csak is olyan negatívumokat, amikkel mind azt sugalmazta, hogy én rossz és haszontalan ember vagyok. Olyan akire kár fecsérelni az időt! Persze ha néha futólag találkoztunk, ő a szemembe mosolygott! :-(((((((

Nem értem, hogy ő miért tette ezt? Azt gondolta, hogy azzal, hogy én már nem vagyok a közelébe megváltoztam? Rosszabb ember lettem??? A dolgok addig fajultak, hogy a párom már nem az... Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ő tanácsai miatt történt minden, de azt igenis jelenti, hogy a volt menyasszonyom által rólam kiállított rossz képért Ő bizony nagyn felelős! Itt csak annyit tennék a történetez, hogy kb. 3-4 hete vagyok külön a volt  páromtól, és két nappal ezelőtt azt írta, hogy "ritka különleges ember vagyok, és nem gondolta volna, hogy mikre vagyok képes". Lehet, hogy most már nincs a rossz befolyás, és lehet, hogy kezd tisztán látni? Nem tudom...

De miért is írtam le mind ezt, mi a konklúzió? Csak annyi, hogy véleményem szerint aki "angyali embernek" gondolja magát, az a legkevésbé az! Mert egy "angyali ember" nem szól bele mások életébe, főleg nem úgy, hogy csak az egyik oldalt ismeri, hogy csak az egyik oldalt hallgatta meg. De még akkor sem ad tanácsot... információt adhat, amit majd az az ember aki kapta, eldöni, hogy mire fordítja. Tisztán látni segíthet, és így tovább, de az hogy döntést sulykoljon másba... hát kérem, szerintem ez minden NORMÁLIS embert felháborít! Innen üzenem ezeknek az embereknek, hogy nagyon haladnak lefelé egy úton, ami egyre távolabb áll attól, hogy olyan emberek legyenek amilyenek szerettek volna lenni!!! Egyszer megkérdezték a Dalai Lámát, hogy mitől olyan bölcs? Mire azt felelte, hogy az aki bölcsnek gondolja magát, na az áll tőle a legtávolabb!

Mára azt hiszem ennyi, mert a leírtak egy kicsit felzaklattak. Nagyon nagyot csalódtam, és ez nekem fáj, mert olyan emberben hittem, ki bebizonyította, hogy nem érdemes rá, és ilyen nagyot az eddigi életemben (39év) csak egyszer tévedtem.....

Most jöttem rá, hogy a bekezdéseimet eddig nem dátumoztam, úh. mostantól... :-)