Nem adom fel!

Ma van a névnapja az én gyönyörű nagylányomnak!

Isten éltesse sokáig ezen a szép napon!!!

... és most láttam egy videót a VH1-on... nagyon megteszett. Szomorkás de televan érzésekkel, mint az én Rékám, így ezt Neki küldöm! :))

Van életemnek egy, és nagyon nagy büszkesége! Őt Rékának hívják, és most 16 és fél éves, és ő mutatta meg, hogy ezeket a videokat hogyan is kell helyesen csinálni! :)

Ezért és másért is ezt a videot Neki küldöm!

Mindig tanúl valamit az ember... még a fiatalabbaktól is! :)

(Ha valaki szemfüles, és gyakran olvasgatja ezt a blogot, akkor mot lebuktam, mert egy tegnapi bejegyzést faragtam át egy kicsit! Sajnos nagyon durván félreérthető volt a bevezető szöveg, és videot is találtam jobbat, idevalóbbat :-) ! )

A videóban szereplő dal szövegét feltétlen ajánlom, minden szülőnek... gondolkodjunk el egy kicsit rajta, és változtassunk!

Ugye?

Nemtom mééér, de állandóan ezt a számot akarom hallgatni!! :-)))

www.youtube.com/watch

Naaa nana naaaa... és úúú_úúú

:-))))

És még egy Ákos, amit most találtam, és hihetetlen, hogy egy ilyen "zúzós" számot, hogyan lehet így összerakni! :-))

Magányos dal... magányosokan? Nem! Mindenkinek!

Néha magányosnak is kell lenni, igaz? Csak túlzásba ne vigyük!!! :)))

ÁKOS / A VILÁG LEGVÉGÉN

Készséges vagy
És szép
De ha kell, hát megcsúnyulsz
Idegenként is
Az otthonom vagy
Ahogy mohón hozzám nyúlsz
Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap

És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te
Vagy leszek-e én
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén

Szépséges vagy
És kész
Vágyad nem alszik soha
Anyanyelved
A testbeszéd
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán
Vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap

És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én
Nem fáj a kérdés
Hogy van-e igazság
A világ legvégén

Ha egyetlen óra lenne az élet
Az utolsó percét
Benned tölteném
 

Itt van eredetiben is :-)

... asszem itt az alkalom, és itt van a helye, hogy tudassam azokkal az  emberekkel akik most is velem és mellettem vannak, voltak és újra lettek, te is tesó, és mindenki aki csak tudja, hogy róla beszélek, vagy "nem tudja, hogy róla beszélek", hogy ŐK annyira az életem részei lettek... És ha ismertek tudjátok, hogy ez NEKEM mit jelent! :-))

erre a dalra a bátyám hívta fel a figyelmemet!

Milyen könnyű így blogot szerkeszteni. Beteszel egy utalást egy linkre, az meg egyből bedob egy videót, és ha teljesen olyan vagy mint én, akkor mindent tudsz! :-)

De mivel nincs két egyforma manus a világon, így írnom is kell valamit... hála az istennek! :-) Kapcsolatokról, kapcsolataimról, érzésekről fogok "asszem" írni.

Ha valami egyszer véget ér, azt egy "szivembernek" nagyon nehéz feldolgozni, és rengeteg idő és energia kell hozzá. Én egy ilyen pasi vagyok. És sajnos, vagy nem sajnos, de egyre lassabban, és nehezebben mennek ezek a dolgok. Persze, persze, én is mindig próbálok előre nézni, és arra gondolni, hogy minden rosszból egy sokkal jobb következik, meg ilyen közhelyek... deee én úgy látom, hogy ha az elrontott dolgainkból tanulni akarunk, akkor bizony vissza kell nézni a közeli és távoli multunkba, ott mindent át kell nézni, elemezni, és tanulni a tanulságokbóóól! :-) Hát jahhh... mert ugye hiába jön utána egy sokkal jobb, ha azt sem tudjuk megtartani!

 Én az eddigi összes kapcsolatomnak úgy indultam neki, hogy ez lesz az igazi, és azt hiszem, hogy ez a normális! Nem vagyok egy Don Huan, és soha nem is akartam az lenni. A páromban nem egy ideát, nem egy szex partnert, nem egy nevet kerestem az enyém mellé, hanem ezekett így együtt, és még sokkal többet: egy igazi TÁRSAT kerestem! Én maximálisan hiszek a Jóban-Rosszban elméletben!!!

Hááát igen, éppen ezek miatt fordulhat most már többedszer is velem, hogy nem én vagyok, voltam az, aki véget vet, véget vetett egy kezdődő, vagy éppen haladó valamiknek. Mert én abbani hiszek, hogy küzdeni addig, amíg csak a szív hajt! Mindent meg lehet javítani, csak a megfelelő motiváció, tiszta gondolkodás, és a sziv kell!!! 

A mi "rothadó" világunk viszont nem ezt várja a nemes polgároktól, hanem azt, hogy csináld, és csináld, és menj tovább, mert a minnél több tapasztalat, a rohanás, és  a nagy számok törvénye, stb., stb.... És így szépen egyre népesebb tábort mondhat magáénak a kinemmondott selyemfiu, és kinemmondott ribanc nemzedék. Akik persze a hatalmas tapasztalat végén rájönnek (már aki), hogy mit tettek saját magukkal. Tömeg termékek lettek! Értéktelenek lettek!!! Panaszkodnak, hogy már mi mindenen mentek keresztűl, és csak kerestek és kerestek, de nem találtak.... Persze, hogy nem találtak,  mert egy józan és normális pasi akar magának olyan nőt akinek évente kb. 15-20 kapcsolatat volt elötte??? Dehogy akar! Nem bolond! És egy nő, akar magának olyan manust aki bármerre jár egy exébe fut bele??? Ismét csak, dehogy akar, és ismét csak, dehogy bolond! Senkinek sem kell egy kiélt, kiégett valaki.

Nekem sem kell ilyen ember, mert én is az értékes és minőségi dolgokat szeretem!

Szóval, vissza néztem én is most. Levontam a következtetéseket. Asszem megtanultam most is, nagyon sok dolgot. És kijelenthetem, hogy ezekben a dolgokban mineképpen maradok az aki vagyok, az aki voltam. A következő kapcsolatba is úgy fogok belépni, hogy ez lesz az igazi, még akkor is ha végül mégsem az lesz az igazi, és akkor megint nagyon, és most már tudom, hogy még jobban fog fájni!

Nahhh... most ide megint egy nóta, ami után könnyebben írom a zárszót! Íme:

Tehát csak azt akarom mondani annak a Valakinek, akinek talán még nem tudom a nevét, és azt sem tudom, hogy miként fogom becézni, és annak akit majd remegve várok, annak akire majd mindig gondolok, hogy hallgasd meg a 34. dalt, tudod a blogom elején, és majd akkor amikor arra kerül a sor, azokra a nehéz napokra, akkor ne hagyj el, ne játsz el, ne űzz el, ne fuss el... mert nincs gond, nincs tér, nincs híd, nincs múlt, nincs TÁRS nélküled!

Szép álmokat mindenkinek! :)) 

Ez jóóóó... Írom, hogy folyt., vagyis folytatás.. aztán még el sem kezdtem, csak a témát dobtam fel! hahhh... :)) Mondjuk, könnyű a dolgom, mert mostanában csak ilyenek történtek velem. Deee.. az is lehet, hogy csak ennyi jut nekem az örömökből? :) Ez a tipikus félig tele, vagy félig üres eset! Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezekből én rengeteg élményt, energiát merítehetek!!!

Pl.: Tegnap felhívott a hmmm... miként is fogalmazzak? Az egyik majdnem sógorom! Szeretem és kedvelem őt, mert Ő az igazi "emberek" kategórába tartozik. És nem tudatosan, ami azt jelenti nálam, hogy Ő még magában nem fogalmazta meg olyan kategórikusan ezeket az "angyalok és emberek" témakört, mint én. Ő nem tudja (szerintem) magáról, hogy mennyire jó ember, és talán nem foglalkozik annyit a rosszakkal sem (pedig bíró lesz, ha felnő!).

Beszélgettünk arról, hogy ki és miként van, és a család... egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy mennyire nehéz, amikor szakítassz a korábbi kapcsolatoddal, hogy nem csak azt az egy embert veszíted el aki melletted volt, hanem annak családját is. És, hogy számomra mennyire hiányoznak az ahhoz a családhoz tartozó gyerekek is. Nos, a mostani beszélgetésünk allatt arra is fényderült, hogy nekik, a gyerekeknek is hiányzom én! Számomra ez a kis beszélgetés, kis dolog volt, de nagyon Nagy örömöt okozott!!! :-)) ... és egy kicsit meg is viselt... de ez az élet már csak ilyen... legalábbis a magunkfalyta "embereknek"!

Nem vagyok ma jó formában, pedig annyi emberrel találkoztam... mindegy, megint csa azt mondom, hogy folyt. köv. :-))

Hmmm... és hát.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem... Ez a hétvége, vagy inkább ez a hétvége és a szeptember olyan gyorsan szaladt el, hogy alig emlékszem rá. De ez így és ebben a formában nem is igaz! Mert... az igaz, hogy olyan gyorsan telt az idő, mintha valaki felgyorsította volna, de mellette annyi élménnyel lettem gazdagabb, hogy húúú... :-))

1, Az Emiliana Torrini koncertről teljes mértékben lemaradtam, de egy olyan városjáróssörözősbeszélgetősnagyonjólérzemmagamatos estén voltam túl a bestfrendsel, hogy ihallllllyyyyy :-)). Ha ezt elmesélem, akkor talán érthetőbb lesz: Már hazafelé tartunk, gyalog át a Szabadság hídon, amikor jön a villamos, szaladás, felugrás, pihegés... ekkor megszólal a barátom -De jó, mert ez volt az utolsó villamos! Bocsi, az ELSŐ! :-)) Hajnali 5-re értünk haza! :-)

2, Másnap este 6-tól egy, hmmm... még nem tudom, addig találkozó!:)) Ami szintén (legálábbis nekem) olyan jól sikerült, hogy fekvés 3/4-ed ÖTKÓR, megint a barátomnál! Nem vele voltam, csak ott tértem nyugovóra. Egy olyan hatalmasatsétálósnagyonbeszélgetős újravanhitemjóemberekben, és jééé, és jóóó este volt!

3, Hétfő, még mindig hétvége nekem! :-) Egy számomra nagyon fontos emberrel kirándulósbeszélgetősnagyonkikapcsolós huhhhh de JÓÓÓ nap volt-on vagyok túl! Ide teszek egy képet is, ami egy dunai kompon készűlt. Éppen MMS-t írok a barátomnak, hogy irigyeljen mert bazijól érzem magamat!

Íme:

Kár, hogy az embernek nem ilyen mindennapja! :-) Asszem, most elhagyok minden "bölcsességet". Nincs mit mondanom... ez egyszerüen már nagyon hiányzott! :)))))

Azzzzanyjaaaaa... a piszok mobil internyet! Ezt a sztorit nyóccadszor kezdenem le, de az a genyó mindig ledob. Úh. majd a hétvégén itt folytatom.

Most érkezett a hír egy kissebb tragédiárol... elfogyott a jegy az Emiliana Torrini koncertre... Úh. most azonnal bánatunkban DAP barátommal megyünk bulizníííííííííííííííííííííííííííííííííííí! 

Aztán ezt meg majdan a hétvégén folytatom... ha lesz rá időm hahaaa :-)))))

Egyszerűségre vágyom!
Egyenesen szeretnék beszélni, vagy hallgatni inkább, ha az a bölcsebb, egyszerűen szeretni szeretném, akit szeretek, egyszerűen kifejezni, ahogy jön, félelmek nélkül.
Nem kell a menő, nem kell a drága, nem kell a világ jóváhagyása, nem kell, hogy egyetérts velem, de ha nem mellém állsz, egyszerűen te is leszel ellenem...

Nem kell a világ, nem adom el a lelkem érte...

De az életemet, azt felajánlom...

Picit többet kell adnom, mint amennyit elveszek. Neked is...

Egészen egyszerű az én szívem. Dobog. Néha kihagy egy két ütemet megrendülésében, máskor hevesen és erővel, adj' Isten szenvedéllyel, szenvedélyeimben különcen, vagy egészen halkan, mégis mélyen ver - mikor elnyúlok a padlón, becsukom a szemem, és az egész világnak várnia kell, várhat az egész világ, nekem valami más sokkal fontosabb...

Eredendően hűséges, egyenesen őszinte, egyszerűen szeret - és elfedez mindent...

Ne akard ellopni a másikét, kapásból három embert károsítasz vele...

Egyszerűségre szoktatom magam. Nem hagyom, hogy megosszanak. Köpni akarok a hiúságra, és elérzéketlenedni a manipulációkra...

Enyém a felelőség. Rajtam kérik számon az életem.
Tudod, hogy nem csak a tetteinknek vannak következményei, hanem a mulasztásainknak is? Persze, hogy tudod. És belegondoltál?

Egy kicsit más tollával ékeskedek, de azt hiszem ez most mellékes. Ezt mind böngészés közben olvastam, és itt, és most a magamévá tettem!

Megjegyzésként csak annyit, ezek részletek... Az értékrendemből!

Barátok!

Ennek a szónak számomra komoly jelentése van. Komoly, mert akiket így szólítok vagy nevezek, azok bekerülnek egy kör belselyébe, amely kör közepén az én személyem áll. Ezzel úgy gondolom, hogy mindenki, de lagalábbis nagyon sokan vannak így. Amiben különbözünk, az az, hogy ez a kör mekkora. Van akinek egészen nagy, ami azt jelenti, hogy sok-sok ember belefér. Mindenféle gondolkodású és ÉRTÉKRENDŰ. Akik jól ismernek, és ismerik az én értékrendjeimet, azok jól tudják, hogy az én köröm mennyire szűk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a létszám korlátozott, hanem azt, hogy akik ide tartoznak, azoknak hasonló a gondolkodásuk, és természetesen az értékrendjük is. És ez a legfontosabb.

Ez a kör sohasem zárul be, vagyis nem tudhatom azt, hogy mikor és ki kerül bele. Egyszerre csak ott van, mert látom, hogy mit tesz, és hogyan él, gondolkodik, stb. Most már tudom azt is, hogy innen ki is lehet kerülni! De ezért is nagyon meg kell küzdenie a "jelöltnek", valami nagyon olyant kell tennie ami nekem ártó vagy nem fér bele az ért.rendebe. Halkan kell megjegyeznem, hogy eddigi életem során csak egy embernek sikerült ide eljutnia... Félreértések elkerülése végett mondom, hogy a rokonok, legyen az akár választott! nem kerülnek bele ebbe a körbe automatikusan. Nekik ugyanúgy meg kell mutatniuk, hogy mit tesznek azért, hogy beléphessenek kis csapatom többi tagja mellé! :-) Persze egy kis előnyt azért élveznek! Én is csak emberből vóónék! ;-)

 De az igazi barátokról majd később, és bővebben fogok beszélni. Ők nagyon, de nagyon sokat érdemelnek!

Szóval régi barátok...

Az "igazi" barátnak az egyik fő jellemzője, hogy nem számít az, mikor beszéltetek utoljára. Mert nem a napi kontaktusban van a lényeg, hanem abban, hogyha mondjuk elmesélsz neki egy élményt, és az teljesen mindegy, hogy pozitív, vagy negatív, ő akkor is megért, mert tudja, hogy mi lakozik a Te lelkedben!!! Megértés, támogatás, mögötted állás, egyáltalán, tudod azt, hogy mindig számíthatsz rá! ÉS!!! NEM AD TANÁCSOT FELELŐTLENŰŰŰL!!! Talán ezt ad a legritkábban, de majd erről is az "igaz barátok" fejezet ben...

Hogyan is lesz egy barát "régi barát"? Hát úgy, hogy az élet olyant produkál, amitől egy nagyon jó darabig nem látod, nem beszélsz vele, úgy igazán kimarad az életed egy szakaszábol. És itt a lényeg, hogy amikor ismét beszéltek, akkor csak úgy jön a sok mesélni való, és hogy -de tényleg?, - milyen rég nem is beszéltünk már?. Na, ez a "régi barát"! :-)

És ő nem haragszik rád, hanem érdeklődik! És ő tudja, hogy nem kell az eltelt időért -amikor nem beszéltetek- senkit sem felelőssé tenni! És ő ekkor ugyanolyan jó barát,mint azelött volt! Szóval értitek... hiszen minden ember amikor egyedül és társ nélkül éli az életét, sokkal nyitottab a barátkozásra, a barátokra. Több időt töltenek együtt. Aztán belépsz egy kapcsolatba, és TERMÉSZETESEN a TÁRSADDAL vagy a legtöbbet. Így az igazi barátokra sokkal kevesebb idő jut. Sajnos ez is természetes, ezt el kell fogadnunk! Aztán lehet, hogy nem egy kapcsolat, hanem egy nagyobb távolság az, ami elválaszt a  barátodtól...

Nos, velem most pont egy ilyen történt! És a mai téma éppen ennek apropóján került a billentyűkre.

Van egy barátom (ő nőnemű, és nem véletlenül írom barátnak, és nem barátnőnek.), akit talán tíz évvel ezelött ismertem meg. Akkor úgy éreztem, hogy neki kell egy olyan ember aki az élet útvesztőjében ad egy kis térképet, útbaigazítást. Remélem ő is úgy gondolja, hogy én a számára valami ilyesmi lehettem. :-) Bármi bánata volt, nekem elmondta. Ha öröme volt azt is elmondta. És nem gyakran találkoztunk, mert ő már akkor is járta a világot erre-arra. Akkoriban azt hiszem, hogy én voltam az, aki adott neki dolgokat. Gonodolatokat, válaszokat, helyes utat, miegymást. Amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy bolygónk másik feléről is felhívott egy nagyon fontos döntése elött, és a véleményemet kérte!!! Aztán eltünt az életemből... kb. öt éve, hogy nem beszéltem vele, nem tudtam, hogy mi történik vele... persze sokszor eszembe jutott, hogy remélem jól van, és ilyenek, de a távolság sajnos nagy úr. Aztán úgy hozta az élet, hogy én ismét "nyitottabb lehettem" a barátok felé, és nyitottam a technika vívmányai felé is... (valahol milyen szomorú, hogy most 2009-ben, 39 évesen szereztem meg életem első saját számítógépét!) Skyp, MSN, és társai, de ezeket igazán még most is csak tanulom. :-) Szóval össze akadtam ezzel a barátommal a Skyp-on! Ő most is messze van, de a technika közel hozta... És a lényeg a lényegben, hogy a beszélgetéseink ott folytatódtak ahol akkor abba maradtak. Ugyanolyan nyitott felém, és ez oda-vissza igaz! Mint ha nem telt volna el, az utolsó beszélgetés óta több mint ŐT ÉV! :-))) Döbbenet! Egy dolog azonban megváltozott! Ő felnött, és most már ő segít nekem, illetve és inkább most már Ő is tud segíteni nekem az élet megfelytésében, tükör tartásban + ilyenek :-)

Nahhhh... Hát ilyen egy "régi BARÁT", és ebből nekem van több is! Yuhéyyyyy :-))

Tudjátok mit? Csatolok ide is egy videot! :-)

Talán ezzel kezdeném, katints oda... Nézd meg...

Nem hiszek a véletlenekben. A sógornőmtől kaptam egy dvd-t, amin kettő film van. Az egyiket már korábban kértem a másikat pedig csak úgy odatette, még. És mind a kettő arról szól, hogy az embereknek miként kell megélniük, átélniük dolgokat. Ezt nagyon sokan félreértik, hiszen arra gondolnak, hogy ha valami megtörténik, legyen az jó vagy rossz dolog, akkor az jól esik vagy fáj. És ennyi... megtörtént, átéltem, és pont.

De én nem erre gondolok, hanem... biztosan ti is átéltetek már olyan dolgokat, mint példáúl egy szép, romantikus, vagy csak olyan sokat mondó film után hazafelé nem tudsz mit mondani. Sőt, még másnap, vagy akár tovább is és állandóan azon jár a fejed a gondolataid. Gondolkozol, hogy mit is akart mondani a történet?

Na, valami ilyesmi a megélés is! Történjen veled jó vagy rossz dolog, azt fel kell dolgozni. Miért történt úgy, ahogy? Lehetett volna máshogy is? Mit kell ebből megtanulnom? Meddig tart azaz érzés? És csak jönnek a kérdések, te pedig csak gondolkozol... van hogy mérhetetlen nyugalom száll rád, és van hogy nem tudsz mást tenni csak sírni! Aztán elmosolyodsz. Csak úgy! Magadban, és ha akkor valaki lát, az biztosan irigyel, mert tudja, hogy te éppen megélsz, ismét átélsz egy olyan pillanatot, amire egész életedben emlékezni fogsz! És talán pont ez a lényege a megélésnek. Ha csak úgy átlépsz ezeken s dolgokon, érzéseken, az életed történésein, akkor az nem marad örök emlék (legyen vidám, vagy szomorú), és nem tanulsz belőle, és nem lesz teljes az életed!!! Én úgy gondolom, hogy akkor teljes az élete az embernek, ha van mire így vagy úgy visszaemlékezni, és ha emlékezek, akkor csak úgy jönnek sorba a történések! Asszem szerencsés vagyok, legalábbis ebből a szempontból, mert nekem van mire vissza emlékeznem... Volt az életemben sok feneketlen gödőr, és volt rengeteg csodás panoráma magas hegytetőkről! Hmmm... jó emlékezni! :-))

Úgy gondolom, illetve tudom, hogy lesz is még elég ezekből a megélésekből. Ha a történés éppen számomra szomorú, akkor az nagyon fáj. Tudom, hogy sokkal jobban fáj, mint ha csak legyintve lépnék tovább a fájdalmaimon! Sok ismerősöm azt mondja, hogy mit szenvedsz, lépj már tovább! Nem fogok, mert én ilyen vagyok, é ilyen is akarok lenni mindig! És DE! És de! Azt is tudom, hogy sokkal késöbb erre is jó lesz emlékezni! :-) Ha az emlék jó? Akkor meg még jó, hogy minnél tovább húzom az érzést, mert nem akarok semmi mást, csak azt érezni! :-))))

Most megélek éppen... és éppen a csendesedő, és a nyugalmas szakaszba kezdek érni. Ez jó, csak tartok egy dologtól! Mégpedig attól, hogy a "megélésem" most nem feltétlen lesz teljes, mert ahhoz, hogy ez teljes legyen kell a megértés is! Mit értek ez alatt? Hogy tudjam a történések miértjét is, hiszen csak akkor tanulhatok a fájdalmaiból, hibáimból, ha tudom azt is, hogy ezek miért történtek velem... Még sajnos nem hallom, és nem látom a miértjeimre a válaszokat. Egyszer majd talán megkapom... vagy attól az embertől, akitől kellenének a válaszok, vagy majd talán az élettől... és most sajnos inkább az utóbbiban hiszek. Ez persze talán nem is baj, csak a folyamat sokkal hoszabb lesz. Sebaaaj... :-))

Egyébként csak szösszenetként jegyzem meg, hogy az élet mostanában is igazol, és egyre többet... és a legfontosabb, hogy engem! De ez tényleg csak széljegyzet! :-)

No... akkor most ide még egy video? Ja, az élet az már csak ilyen! :-)

Hááát... és mééééég...

Még egy fontos dologra jöttem rá a napokban! Sokkal jobban és könnyebben megy az élet feldolgozása ha aktívan kikapcsolsz. Én példáúl a bátyámmal tettem egy teljes napos bringatúrát a Veszprém-Veszprémfajsz-Csopak kis kocsma-Balatonfüred-Lovas-Veszprém útvonalon. Ez sac/kb. 60km. Dombról le, majd oda fel... asszem egy kicsit túl vállaltuk magunkat így elsőre, de nagyon jól esett. Csak a fenekem... az ne fájna annyira! :-)

Itt egy kis bizonyíték is:

Persze ez még az odaút volt! :-)

Most kaptam egy hihetetlen ajánlatot egy fél welness hétre, asszem ezzel is élni fogok! :-)

Jó régen nem írtam, most itt az ideje újra... De hát amióta "munkanélküli és magányos" vagyok, azóta pörög velem az élet. A percek, az órák, a napok rohannak... aminek valahol nagyon örülök, ha igazán öszinte akarok lenni maggammal, mert... hiányzik... nagyon... bár nem érdemli meg... nagyon...

Sebaj, az élet annyira pörög, és olyan gyorsan töltődöm a mindennapi élményeimmel, hogy jajjjj :-)!!! És ezt most tényleg nagyon pozitívan értem! :-)))

Csak néhány szóban, hogy mik is történtek! Először is a barátaimnak köszönhetően dolgoztam! Jól fizettek! Jó társaságban voltam, úh. innen is, és ezúton is KÖSZÖNÖM NEKIK! Szóval pl. Vettem egy bringát a "Devecser Plázában". Egy olyat, amit remélem nem fognak a belvárosban sem ellopni tőlem: :-( A két kerekű ausztriából érkezett, 31 éves!!! és kifogástalan állapotban van! Az autómentes napon ezzel mentem dolgozni, és jó barátommal egész este bringáztunk. Fantasztikus élmény a nagyvárost egy másik oldalról is megismerni! :-) Ja, és neve is van már! HELMUT!!! Aztán sajnos hű fegyverhordozómat le kellett adnom. Isten veled LUDWIG! :-( Mi volt még? Húúúú, egy másik  baráttal, a harmadik barátomnál karaoke partyn vettünk részt... Voltam WETWOOD koncerten ami maga volt a tökéj, és mehettem volna helyette Tiesto-ra is, de jól választottam... Hahhaaa, és október 2.-án Emiliana Torrini koncert a MÜPÁban!!!! De ez már a jövőőő!! :-)

Szóval úúú... és áááá... :-))

De térjek már vissza az alcímemhez, vagyis nemrégiben, amikor könyvesboltban valami olvasni valót kerestem, egy olyat ami épít, szórakoztat, lefogalal, illletve leköt. És akkor a Kis Herceg a mese könyvek közűl rám mosolygott. Én már akkor tudtam, hogy őt választom, és nem egyszer, hanem egymás után többször... de arra nem gondoltam, hogy lesz olyan oldal, amit nyolc!szor olvastam el újra és újra!!! Most ezt, illetve a hozzá kötödő gondolataimat szeretném megosztani mindenkivel...

Már az ajánlásban is benne van, hogy ez egy mesekönyvnek készült, DE! Olvass a sorok között! ( Léon Werth-nek, amikor még kisfiu volt!) Gondoljátok el, hogy ez mekkora művészet és tehetség, hogy megírja a történetet úgy, hogy egy gyerek is élvezheti, de akkora mondani való van mögötte, amit sok fenőtt sem tud feldolgozni, megérteni... Vagy inkább azért nem értik ( a felnőttek), mert kiveszett már belőlük az őszinteség, a lelkük tisztasága, és egyáltalán nem fogékonyak a jóra, a tükörre, és mindenre? Nem tudom, én próbálom megérteni! :-)

Nos...

"Millió és milllió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. Hát akkor miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek soha semmire sem jók? A bárányok és  a virágok haborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér úrnak a számadásai? És HA ÉN TUDOK EGY VIRÁGOT, EGYETLEN OLYAN VIRÁGOT AZ EGÉSZ VILÁGON, AMILYEN SEHOL MÁSUTT NEM LÉTEZIK, EGYEDÜL CSAK AZ ÉN BOLYGÓMON, aztán egy bárányka egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit művel: ez talán nem fontos?

Elpirult, folytatta: - Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon:ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom"- gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mint ha hirtelen valamennyi csillag ki aludnék. És ez talán nem fontos?

Többet nem bírt mondani. Váratlanul kitört belőle a zokogás...

...

...Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szeretettel, előbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak érezni magát. -Nem lett volna szabad meghallgatnom- vallotta meg egy napon. -A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégsem tudatam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott meg kellett volna hatódnom rajta...Aztán: _ Bizony, semmit sem értettem én akkor! A tetteiből kellett volna megitélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegény kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. de én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!

Szóval azt terveztem, hogy ezt kommentálom... De kinek is??? Minek is??? Hiszen, és remélem ezt a kis blogot olyanok olvassák akinek nem kell magyarázat! :-))))

U.i.: Csak magamnak, vagy inkább jelezném, hogy a következő téma megélni és megérteni! Nagggggggyooooon fontos! :-)

Nahhhh... jóccakát! Nézzétek a Shodert, és halljátok hahótázásom! :-))))

Szóval a kapcsolataink családja. Miért fontos? Mert a párunk mibenléte tőlük is függ. Mert ők nevelték fel, mert a tesvérekkel nött fel, mert karácsonykor és minden x-edik hétvégén találkozol velük, mert amilyenek ők... egy kicsit olyan a párod is!

Sok helyen, ahol példáúl tipikus az "anyós/meny" viszony, ott azt mondják, hogy nem a rokonoknak kell megfelelni, ami alapjában igaz is, de még sem! Azért mert belőlük, velük lett az ember olyan, amilyen... és azért, mert ha nekik is szimpatikus vagy valószinüleg a párodnak is meg fog felelni az, ami magad vagy. És itt most sokat gondolok az értékrendekre!

Amikor írom ezeket a sorokat, a legutóbbi két komoly kapcsolatom veszem alapul. Nem könnyű a helyzetem, amikor arról beszélek, hogy egy új, egy másik családba kell beilleszkednem, mert azzal ami vagyok, vagy inkább ami lettem az egy csomó dolgot hoz utánam, velem. Elváltam, és van egy nagy és okos lányom. Ráadásul azt a "válás típust" választottam, amikor csak a ... gatyáit hozza magával az ember. Szóval olyan igazi életújrakezdó volnék, egy kis ma annyira divatos diabetes betegséggel spékelve. Nem feltétlen az a lányos apák és anyák álma, és ez egy igazi hendikepp :-(.

Büszke vagyok arra, hogy ennek ellenére befogadtak, és elfogadták, hogy szeretem a lányukat. Legalábbis én ezt hiszem! :-) Így is volt... hizen megkaptam a magam visszajelzéseit! És akkor azt gondolom, hogy most van itt a helye, hogy kimondjam! Én is szerettem mindegyik családba tartozni, mert nagyon rendben voltak, jó volt közöttük lenni!

Jó volt beszélgetni, vitatkozni és politizálni lendülettel, persze inteligensen! Megbeszélni, hogy a többi családtaggal mi a helyzet, hogyan lehet nekik segíteni. Jó volt együtt karácsonyozni, névnapozni, szülinapozni... (kanasztázni, honfoglalózni, és még sorolhatnám a rengeteg dolgot) ééés nagyon rossz volt őket elveszíteni, most is és mindig fáj... :(( Mindez miért? Mert ők is azt képviselték, mint amit a szeretted! Én úgy gondolom, hogy számomra a választásomat mindig igazolták a rokonok... Lehet hogy csak szerencsés vagyok? Nem hiszem! Hidjétek el, a család nagyon fontos!!!

Majdnem elfelejtettem... butaságot beszélek, csak nekem a legnehezebb őket volt elveszíteni, és ez... Hmmm... A gyerekek, a párod, vagy párom, vagy exek, unoka hugai,... A gyerekek őszintén szeretnek... és ezt ki is mutatják feléd! Szerintem fantasztikus emberek lesznek amikor felnőnek, mert nagyon jó helyre születtek... Nagyon sok szerencsét kívánok neki az élethez!

Ne vagyok ma annyira összeszedett, bocsánat ezért... abba is hagyom... pihennem kell! :-)

Néha kifáraszt az a fránya hegymászás... De ez természetes, ugye? :-)

2009. szept.15.

... és most már írok! :-) Jesszusom, 10 napja írtam utoljára... egy örökkévalóság!!! Annyi minden történt, de már nagyon beakarom tartani az igéretemet, és ma a kapcsolatokhoz tartozó családtagokról írok!

... csak van egy dolog, amit el kell mondanom! Volt egy olyan igazi pasis party nálam. Megpróbálok fel tenni egy fotót, ami azt hiszem, hogy mindent elmond a hangulatról :-)). És még valami! EMBEREK közt voltam!!! Igazi EMBEREK között!!! Hááát Mikós... még a bátyám is megjegyezte, hogy az a nagy szerencsém, hogy ilyen emberek veszenek körül, akik a vigyáznak rám, és akik a barátaim! :-))

... szóval ők azok, jaaaa... és aki fényképezett! Ő is itt van :-)

hááát... izééé... szóval nem találtam olyant, amiiiii... publikus? :-) igazábol nem volt frissen borotvált ;-)

Most ennyit erről a témáról.

2009. szept.14.

Igéret! Holnap írni fogok....