Érzések… és néha, vagy talán gyakran? Nem tudjuk, hogy honnan jönnek, és nem értjük mikéntjét sem!? Csak vannak…
Amikor napokig nyomaszt az élet, nyomasztanak a hétköznapi gondok, problémák… és nem tudod, hogy mi a megoldás, hogyan űzzük el a bánatot?
Velem is ez van, így gondoltam most kiírom magamból ezt a szorongató és rossz érzést. A gondolat már korábban is megvolt, csak a téma nem. Pedig nem kellett volna mást tennem, mint visszaolvasni a korábbi írásaimat.
Az élet ezt a kérdést megint megoldotta helyettem, és olyan módon, amit nem is gondoltam volna! Ha nem jó a kedvem, ha bánt valami, vagy csak rossz passzban vagyok, akkor semmit sem szeretek jobban, mint magam lenni… egy picit begubózódni, gondolkodni, aludni, hagyni, hogy az idő szálljon el a bánattal, és a rosszkedvvel egyűt!
Tudtam, hogy ma délután jön hozzám a lányom, és ő az, akinek mindig a legjobb formámat szeretném adni, és ettől egy picit féltem… féltem, hogy a legjobb forma most nem jön elő belőlem.
És akkor most idéznék a január 10.-i bejegyzésemből:
„Van egy másik szituáció is az életben, ami erre rávilágíthat, és megnyugtathatja a lelket!
Nem találjátok ki, hogy mire gondolok?
Egy olyan dologra, ami tényleg azt igazolja és erősíti, hogy minden rendben. Egy valódi és kézzelfogható valóságra próbálok utalni…
…
Arra gondolok, amikor egy új és apró kisangyal kiválaszt bennünket… onnan fentről… és azt gondolja: Hmmm… és ááá! Ők lesznek az én szüleim!!!”
Szóval… jött az én nagy lányom, és mondta, hogy menjünk Balatonfüredre sétálni, beszélgetni, meg persze meg kellett nézni az álom házat is, a Rózsi lakot! Ha egyszer végre megnyerem a lottó 5-öst, akkor az lesz az első befektetésem, hogy ezt a romantikus épületet megveszem. : )
Azzal, hogy ő megjelent, rá kellett jönnöm, hogy engem is kiválasztott annak idején egy apró kislány, egy angyal, és ez nem véletlen. Ő tőlem várja a világmegváltó kérdéseire a választ. Ő tőlem várja a szívügyeire a megoldásokat. Ő tőlem várja a vigasztalást, és Ő nekem akarja adni az apai szeretetét!!!
Nincs nagyobb dolog a világban, mint neki ezeket mind megadni! Nincs jobb érzés, mint azt látni, hogy Ő milyen fantasztikus kis ember!
NINCS NAGYOBB DOLOG, MINT AZT TUDNI, HOGY, SZÜKSÉGE VAN RÁM!
És persze elmentünk Füredre, sétáltunk, kávéztunk, beszélgettünk. A kávézóban a mellettünk ülő család szemében mosolyt és egészséges irigységet láttam... és ez min-mind örömmel, boldogsággal töltött el. Arra a pár órára, amíg együtt voltunk, minden probléma elszállt, az élet kisimult és minden jó volt! : ))
És a blog bejegyzés témája is meg lett, amire éppen az a bizonyíték, hogy van mit olvasnotok! : )
Olyan könnyű leírni és kitalálni az „okosságot”. Az ember kívülről látva mindig sokkal okosabb, mint amikor saját maga van a szorult helyzetben, pedig hát… csak okosan kellene élnünk! : ))
Igazából most nem tudok semmi ide illő dallal szolgálni, így most két olyan számot illesztek ide, amiket a napokban hallgatok, hallgattam. Szépek és sokatmondóak! :
Utolsó kommentek