Egy pár szó titkos magamról :-)

Miki vagyok... Már 40 éves... Bár az életet még mindig gyerek fejjel figyelem, és néha nagyon rácsodálkozom. Az életem hegymászás, de a kilátás csodálatos! :-) Az a fajta ember volnék és maradok, aki nem felejtette el a hitét a jóban! És talán soha nem is fogja.. Ha ide tévedtetek, az írásaimhoz, akkor talán ti hasonlóan gondolkodtok, ezért kitárom felétek gondolataimat,és néha még a pillanatnyi érzéseimet is. Olvassátok, és ha úgy gondoljátok, akkor véleményezzétek, abból én is épülhetek... tovább. :-))

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".

Utolsó kommentek

2009. dec. 07. Érzések, gondolatok, történések : )

2009.12.07. 20:11 | Nem adom fel! | Szólj hozzá!

 

Mindig azok a fránya érzések. Én mégis azt utálom a legjobban, ha nincsenek!
Ha más nincs, akkor inkább fájjon, mert tudom, hogy abból legalább tanulok.
 
Mostanában rengeteg érzés, gondolat, történés forog körülöttem! Egyre több olyan ember vesz körül, akit igaz barátnak tekinthetek. Én számíthatok rájuk, és ők számítanak rám. A Best pl. ma csak ennyit küldött sms-ben:
„Annyi mindentől lehet félni: betegségtől, egyedülléttől, munkánk elvesztésétől, vagy attól, hogy nem látjuk felnőni gyermekünket. De még ha így is alakul, ADDIG miért ne élhetnénk boldogan!? Nem igaz?”
És ez mennyire igaz!!! Miért csak akkor kezdjük el keresni a boldogságot, miért csak akkor kezdjük el megélni a boldogságot, amikor már mindezen átestünk??? Valószínűleg, mert minden viszonylagos…
„Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, hogy az élet hogyan fogy el!”
 
Én most sajnos majdnem az összes „félelmen” átestem, és sajnos pont egyszerre. Ha már szar, akkor az legyen szép nagy! : ))
Lehet én sem tudtam a jót megfelelően kezelni. De innentől megfogadom, hogy az összes boldog pillanatot az életemben megélem, méghozzá rendesen! És akik e boldogság résztvevői, segítői voltak sohasem feledem! Egyébként nem is olyan nehéz a megélés, őrülni kell mindennek! Próbáljátok ki, nektek is menni fog, ígérem! : ))
Azt is észrevettem, hogy minél jobban megy ez a dolog, annál több boldog pillanatban van részed! Ne keresd a boldogságot, mert nem biztos, hogy abból az irányból érkezik, ahonnan várod.
 
Mesélek is egy példát az életem nemrégiben történt eseményeiből!
Bánatom egyik okozója a magány. Főleg ilyenkor, karácsony és az ünnepek idején nyomassza az ember lelkét, hogy milyen jó is volt „Vele”, és most nincs. Én is előre parázok, paráztam már a közelgő mézeskalács, vagy csillagszóró illattól. Nyomasztott az egyedüllét, és gondoltam, hogy ez csak úgy oldható meg, ha ekkor nem leszek magányos. Csak hát a szerelem az nem olyan fajta, ami csak úgy ki és be járkál az ajtón! : )
Írtam is itt lentebb, hogy már nagyon azt érzem, hogy elhagytak a szerencsét hozó angyalaim… aztán abban a pillanatban brutálisan jelezte az élet, hogy hohóóó… és küldött egy pillanatra egy angyalt! Csak úgy jelzésképpen, hogy „itt vagyunk”! De ez egy másik sztori!
Szóval jött a mikulás, és vele a rally is itt Veszprémben. Van egy jó barátom, aki sikeres versenyző, és jöttek is egy nagy csapattal. Bár ők most nem „mentek”, csak bérbe adták az autót! Sebaj, én mentem oda, „lábatlankodni”, nézelődni, szagolni a versenybenzint, hallani a versenymotorok robaját, és ha lehet, egy picit segíteni, részt venni a sürgés-forgásban. Ez annyira jól sikerült, hogy a jó barátommal, és a 6 új barátommal péntek este hatalmasat buliztunk! Olyan igazi pasis tombolós, „bordarepedős” (megint nem tudok a bal oldalamon aludni, köszi „Áki a sztárszerelő”! : )) tombolás volt karaokéval fűszerezve! Aztán másnap verseny, beszélgetések új emberekkel (rengeteget lehet épülni, tanulni ilyenkor!), kis besegítés, és máris úgy éreztem magamat, mintha mindenki régi barát volna! Nagyon jó érzés volt.
És ekkor, amikor már elkönyveled magadban a sikeres hétvégét, na akkor jön a bónusz!
Jó barátommal robogunk Érd felé és beszélgetünk. Ő pedig felvázolja, hogy ha a 2010-es esztendőben sikerül a teljes szezont összerakniuk, és úgy látják, hogy az összes versenyen indulni tudnak, akkor kellene nekik egy új ember. De nem engednek maguk közé akárkit! És a csapat tulajdonosa is azt mondta, hogy ő is azt érezte, hogy mintha már évek óta ott lennék velük!!! Tehát kellene a tulajdonos mellé egy olyan manus, aki olyan csapatvezető féle, és összefog mindent, mindenkit, szervez, megold pálya bejár, kiossza a feladatokat, de előtte össze is szedi mind azt… stb. ÉS, HOGY RÁM GONDOLTAK!!! ÁÁÁ… és, hogy mit szólnék hozzá???
és
Hááát mi a f…szt szólnék??? : ))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Én kérek elnézést!!!
Alig várom, hogy ez az álom is megvalósuljon számomra!!!
 
Vártam valami boldogságot valahonnan… és kaptam hatalmas boldogságot máshonnan. Nem számít az irány, vagy, hogy honnan érkezik, csak jöjjön és tápláljon! : ))))))))
 
Ha azt kérdezitek, hogy boldog vagyok e? Akkor a válasz egyértelmű IGEN! Ha azt kérdezitek, hogy hiányzik e valami, vagy valaki az életemből? A válaszom akkor is IGEN! De ez az élet már csak ilyen! : ))
Na, most stílusosan egy nagyon ideillő videót teszek be!
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://angyalokesemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr921581410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása