Nem adom fel!

Ismét elhanyagoltam éltem egy szeletét… a blogomat. De mit van tenni, ha nem jön az ihlet? Így most megint csak az én büszkeségemtől, nagylányomtól tennék ide egy verset.

Azt írja magáról, hogy a vers nem az Ő műfaja! De kérdem én, az alábbi sorokat olvasva, hogy akkor ki másé??? : ))

Hazug

Azt mondtad,
Szeretsz.
Azt mondtad kellek.
Azt mondtad,
Mást nem szeretsz.
Azt mondtad, 
Csak én kellek.
Azt mondtad,
Megváltjuk a világot együtt.
Azt mondtad,
Megszökünk.
Ezt mondtad
Csak,
Ezt mondtad
Te magad.
S most mondod...
Ezeket a szavakat,
Mondod
Másnak.
S ha ilyen a szavad,
Milyen ember vagy?

Pfffff…

Na ide keressek egy jó zenét!!!

„A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”

 No Comment : ))

Ugye megmondtam? : ))

 Huszon három nap telt el az új évtizedből! 23 nap! Hiszen tegnap volt január elseje… 5 napja írtam utoljára itt is. Rohan velem az idő és nem történt semmi. Vagy mégis? Most asszem összeszedem magamnak, hogy mi mindent tettem, mert különben haszontalannak tűnne az eltelt idő!

- 4 azaz négy állásinterjú, amiből 3ra már megvan a válasz, hogy felvennének… csak nekem nincs a munkában motiváció. A mostani meg tetszene, erre azt mondják, hogy nem tudják, az én szakmai múltammal mi motiválna? Hááát… a siker, a megoldott feladatok, a fizetés, az elismerés a cég részéről, a fejlődés és előrelépés lehetősége. Na, mindegy, azt mondták, hogy keresnek egy magasabb, az én kvalitásaimnak megfelelő pozíciót. Ez is valami! És van még egy pár lehetőség előttem.

- Barátaim és családom támogatása életem nehézségein keresztül. Ezt most nem részletezem.

- Egy fogadalmam már teljesült is! Voltam síelni. Igaz, csak egy napot, és igaz, hogy csak Eplényben, de voltam.

- Karaokét is tartottunk ott a barátommal! Tök jó volt. A szabadban, a sípálya aljában, gyönyörű környezetben!

- Áááá… és kb. 35kg biztonsági üveg hullott rám! Mintha hózápor lett volna. Úgy néz ki a kezem, mintha egy vad tigris karmolt volna össze! Velem vannak az őrangyalaim! : ))

- Majdnem elfelejtettem! Két kis úriember született a mi világunkba, rendes embereket választva maguknak szüleiknek! : )

Hát talán ennyi, de mindezek egy pillanatnak tűnnek. És mi vár? Mához két hétre 40 éves leszek… a számok soknak tűnnek, de az eltelt időt tekintetbe véve… hmmm, nem vagyok több… talán 26nál! : ))

Nem megy ma ez az írás, inkább idevarázsolok egy két jó zenét a 80as évekből! : ))

És végűl de nem utolsó sorban "Miki és a szerelők!" : ))

Érzések… és néha, vagy talán gyakran? Nem tudjuk, hogy honnan jönnek, és nem értjük mikéntjét sem!? Csak vannak…

Amikor napokig nyomaszt az élet, nyomasztanak a hétköznapi gondok, problémák… és nem tudod, hogy mi a megoldás, hogyan űzzük el a bánatot?

Velem is ez van, így gondoltam most kiírom magamból ezt a szorongató és rossz érzést. A gondolat már korábban is megvolt, csak a téma nem. Pedig nem kellett volna mást tennem, mint visszaolvasni a korábbi írásaimat.

Az élet ezt a kérdést megint megoldotta helyettem, és olyan módon, amit nem is gondoltam volna! Ha nem jó a kedvem, ha bánt valami, vagy csak rossz passzban vagyok, akkor semmit sem szeretek jobban, mint magam lenni… egy picit begubózódni, gondolkodni, aludni, hagyni, hogy az idő szálljon el a bánattal, és a rosszkedvvel egyűt!

Tudtam, hogy ma délután jön hozzám a lányom, és ő az, akinek mindig a legjobb formámat szeretném adni, és ettől egy picit féltem… féltem, hogy a legjobb forma most nem jön elő belőlem.

És akkor most idéznék a január 10.-i bejegyzésemből:

„Van egy másik szituáció is az életben, ami erre rávilágíthat, és megnyugtathatja a lelket!

Nem találjátok ki, hogy mire gondolok?

Egy olyan dologra, ami tényleg azt igazolja és erősíti, hogy minden rendben. Egy valódi és kézzelfogható valóságra próbálok utalni…

…

Arra gondolok, amikor egy új és apró kisangyal kiválaszt bennünket… onnan fentről… és azt gondolja: Hmmm… és ááá! Ők lesznek az én szüleim!!!”

Szóval… jött az én nagy lányom, és mondta, hogy menjünk Balatonfüredre sétálni, beszélgetni, meg persze meg kellett nézni az álom házat is, a Rózsi lakot! Ha egyszer végre megnyerem a lottó 5-öst, akkor az lesz az első befektetésem, hogy ezt a romantikus épületet megveszem. : )

Azzal, hogy ő megjelent, rá kellett jönnöm, hogy engem is kiválasztott annak idején egy apró kislány, egy angyal, és ez nem véletlen. Ő tőlem várja a világmegváltó kérdéseire a választ. Ő tőlem várja a szívügyeire a megoldásokat. Ő tőlem várja a vigasztalást, és Ő nekem akarja adni az apai szeretetét!!!

Nincs nagyobb dolog a világban, mint neki ezeket mind megadni! Nincs jobb érzés, mint azt látni, hogy Ő milyen fantasztikus kis ember!

NINCS NAGYOBB DOLOG, MINT AZT TUDNI, HOGY, SZÜKSÉGE VAN RÁM!

És persze elmentünk Füredre, sétáltunk, kávéztunk, beszélgettünk. A kávézóban a mellettünk ülő család szemében mosolyt és egészséges irigységet láttam... és ez min-mind örömmel, boldogsággal töltött el. Arra a pár órára, amíg együtt voltunk, minden probléma elszállt, az élet kisimult és minden jó volt! : ))

És a blog bejegyzés témája is meg lett, amire éppen az a bizonyíték, hogy van mit olvasnotok! : )

Olyan könnyű leírni és kitalálni az „okosságot”. Az ember kívülről látva mindig sokkal okosabb, mint amikor saját maga van a szorult helyzetben, pedig hát… csak okosan kellene élnünk! : ))

Igazából most nem tudok semmi ide illő dallal szolgálni, így most két olyan számot illesztek ide, amiket a napokban hallgatok, hallgattam. Szépek és sokatmondóak! :

 Azt hiszem, hogy ma ismét visszatérek a blogom kezdő gondolatsorához. Hogy miként is? Olvassatok tovább! : )

Éljük életünk szerény, és átlagos mindennapjait. Ebbe aztán, és természetes módon elfáradunk, és ráadásként még egy kicsit meg is fásulunk. De az is lehet, és én inkább úgy fogalmaznék, hogy túlságosan megszokjuk azt, ami körbevesz bennünket. A rosszat és a jót is. És higgyétek el, hogy ez általában és nagytöbbségében a JÓ!

Minden viszonylagos… A válság, a mai rothadó környezet ellenére is állíthatom, hogy a szűk környezetünkben élő emberek hetven százaléka jó sorban él, és semmi, de semmi oka nem lehet a panaszra. Ne panaszkodjunk akkor, amikor a havi kiadásainkat emlegetjük, vagy a mindennapi problémákat, mert azok nélkül nincs élet. Lehet pénz vagy érték tömérdek a tulajdonunkban, a mindennapi feladatok és útkeresések a természetes élet részei. Eeeeez vaaaaan!!! : ))

Mindezt csak azért vezettem fel ilyen szépen, hogy gondolkodjunk el azon, amiben éppen vagyunk. Gondolkodjunk el azon, hogy mennyire jó és szép valójában a sorsunk, hiszen, ha nem is azonnal de szépen lassan, sorjában minden olyan dolgot, ami nem túlságosan egzakt, szóval mindent elérünk és megkapunk, és ez szépen természetessé váliiiiiiiik!

Azt hisszük, hogy már nincs semmi boldogság az életben… azt hisszük, hogy lapossá és teljesen átlagossá alakult az élet körülöttünk, pedig NEM! Csak sajnos természetesnek vesszük, mert mindennap megkapjuk azt, amire vágyunk.

Erre aztán csak akkor jövünk rá, ha ez egyszerre és hirtelen elmúlik.

Amikor benne vagy egy alapjába véve működő kapcsolatba, és az, hipp-hopp, elveszik… csak utána tudatosul az emberben, hogy utána mennyire is hiányzik…

De most nem is ezt akarom boncolgatni!

 Van egy másik szituáció is az életben, ami erre rávilágíthat, és megnyugtathatja a lelket!

Nem találjátok ki, hogy mire gondolok?

Egy olyan dologra, ami tényleg azt igazolja és erősíti, hogy minden rendben. Egy valódi és kézzelfogható valóságra próbálok utalni…

Naaaa…??? Nem?

Akkor segítek! : )

Arra gondolok, amikor egy új és apró kisangyal kiválaszt bennünket… onnan fentről… és azt gondolja: Hmmm… és ááá! Ők lesznek az én szüleim!!!

Az én baráti körömben, a napokban ez most kétszeresen is megtörtént! : ))

Már korábban tudomásomra juttatta az egyik jó barátom, hogy hozzájuk bejelentkezett január elejére a gólya. Én őt az óta faggatom, vizslatom, hogy miként érezhet? Tudatosult e már benne, hogy ő apa lesz?

És nem! Semmi változás a manuson… Ő is természetesnek vette! Hiszen ez az élet része!!! Hiszen ennek így kell lennie! Hiszen olyan érzésről faggatom, amit még nem élhetett meg! (természetesen) Azt hiszem, hogy ő is megszokta már egy kicsit a jót! : ) (Ne bántódj meg barátom, Te is tudod, hogy egyáltalán nincs rossz sorod, mégis néha panaszt hallok Tőled! : ))

Aztán… kaptam tegnap előtt este egy sms-t: „2010.01.08. 19,52 3,95kg 57cm. A császár megszületett. Elvis él. És nagyon jól érzi magát… kis tapsból indulunk…!

Igen, igen… még ide is belefűzte a szakmát. : ) (aki volt már a Showder felvételén, az tudja mit jelent a kis tapsból indulunk!)

Hááát… és izééé! Szóval! Khhmm… khmm…

Drága Kuksi és Ivett!

Nagyon örülök, hogy Ti is részesei lehetnek annak az érzésnek, mit jelent apának és anyának lenni! : ) Nagyon örülök, hogy Ti is részesei és tudhatói lehettek annak a felelősségnek, amit csak egy kis angyal születése ébreszt fel az emberekben! : )

Nagyon örülök, hogy Ti is egy pozitív élményből jöhettek ismét rá, mennyire is szép az életetek! : )

Csupa szívből és csak jókat tudok Nektek, kis családotoknak kívánni! : )

Egy új élet és annak első lépéseinek, kezdetének irányítása rengeteg szép emléket és élményt hoz majd nektek! Élvezzétek minden pillanatát, mert megérdemlitek! : )

Drága Lóci! (a Lóci a Lőrinc név becézése!)

Neked csak azt szeretném üzenni, hogy nagyon jó választás volt! : )

Rendes és nagyszívű embereket választottál szüleidnek! : )

Rengeteg dolgot fogsz majd tanulni tőlük, és olyan sok kaland vár majd együtt rátok, hogy… : )

A Borgödörben már most várnak a srácok és lányok!!! : )

Izgalmas és kalandos itt az élet, és biztos vagyok abban, hogy rengeteg megoldásra váró feladat vár Rád! : )

Na! Eleget papoltam, bááár annyi mindent mondanék még! Mesélném, hogy milyen szép az élet, és mennyi csoda vár itt még Rád, de ezeket úgyis Neked kell majd megélned… Úgyhogy hajrááá!!! : ))

Drága Barátom! Az elmúlt években egyre több kis angyal életéből kaptam perceket, órákat, napokat! Bár ők csak az ismeretségi, és nem feltétlen a legszűkebb családi körömből kerültek ki, mégis annyi, de annyi örömet okoztak nekem, hogy azokat szóba foglalni nem is lehet. Készülj fel! Ez mind hatványozottan vár Rád, Rátok!

De talán már sejted is ezt… hiszen tegnap este a szemedben már ezt a csillogást láthattam miközben ezt a nótát énekelted kedvenc közönséged előtt!

Hmmm… abban a pillanatban megérett a gondolat bennem, hogy ezt a bejegyzést megírom Nektek, magamnak, és minden érző embernek! Hááát ííím, itt van! : ))

Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény,
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.

A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kinn az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan,
Mosolyogj rám, édes kisfiam.

Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid,
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, 
ha egy kisgyerek megszületik. 
Mert a kisgyerek egyszer felnő, 
s talán sikerül neki, 
hogy a könnyeket nevetéssé, 
a gyűlöletet szeretetté, 
az ellenségeket barátokká változtassa.

Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.

Izgalmas, érdekes, tanulságos élményeken vagyok túl!

Ma az egyik kedvenc filmem ment a TV-ben, az Igazából szerelem. Bár szerintem mindenki ismeri a történetet, nincs mindenki tisztában a mondandójával. Jó magam már karácsonykor is leírtam erről a véleményemet, mondandómat.

Tömören: A karácsony arra alkalom, hogy a rohanó világunkban ne felejtsük el, hogy a szeretet életünk lételeme. Nem tudunk létezni nélküle! Csak mivel a hétköznapokban is mindig körbevesz bennünket, egy idő után természetessé válik és elfelejtjük értékelni, felismerni azt. Az ünnep arra vigyáz, hogy ez ne merüljön a feledés homályába! Figyelem! A gyűlölet is a szeretet egy TÚLZÓ megnyilvánulása! Cudar és kifordított egy világ ez, ugye? : ))

Azt is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a karácsony egy keresztény ünnep. Vagyis szorosan kötődik a valláshoz! Továbbá… és csak a mai napon ketten néztek rám, mint borjú az újkapura, amikor erre emlékeztettem őket… azt is régen elfelejtettük már, hogy a hit és a vallás is a szeretetre alapoz!!!

Nem akarom tovább görgetni ezt a gondolatmenetet, és még véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy „szentfazék” vagy éppen vallásos lennék. Meg lettem keresztelve, voltam elsőáldozó, és bérmálkoztam is. Olvastam a bibliát, de nem vagyok rendszeres mise látogató, és nem értek feltétlenül mindenben egyet vele… Mégis tisztában vagyok azzal, ha nincs vallás, ha nincs egy olyan irány, amit mondjuk pont egy biblia, vagy bármely szent írás mutat, akkor ma nincs emberiség… Maximum néhány millió ösztönösen lézengő ember formájú állat! Persze ez azt sem zárja ki, hogy nincsenek ilyen egyedek a világunkba, de hát nem vagyunk egyformák! : )))

Szemezgettem ide néhány videót egy erről a témáról szóló remekműből. Sajnos a teljes anyagot nincs lehetőségem ide bemásolni…

JézusKrisztus szupersztár…

Sajnos nincs még teljes dalszszöveg, ezért csak kiragadok egy részletet... a kocsiban hazáig "dübörög a blues"!!! : ))

Ím, hát:

 Amint azt már a Karácsony apropóján is említettem, minden ünnep talán azért van a világon, hogy lehetőséget adjunk valamire.

Szerintem az új év is egy lehetőség, mégpedig az újrakezdésre!

Ilyenkor jönnek a fogadalmak, az álmok, a tervek… minden, és minden, ami csak a megvalósításra vár. Úgy hogy, ne várjunk a csodára, hanem álljunk neki a dolgoknak.

2009-et zárjuk le. Vonjuk le az összes következtetést, tegyük emlékeink polcára a pozitív dolgokat, a sok szarságot pedig felejtsük el, de csak az után, hogy megtanultuk belőlük azt, amit kell!

Én személy szerint annyira vártam már, hogy véget érjen ez az év… és most túl vagyunk rajta.

És most előttem áll egy olyan év, ami biztosan jó lesz!

Azt mondta egy jó barátom, hogy 2010 az Ő éve lesz. Mondtam, hogy lehet, de ezt nem sajátíthatja ki csak saját magának, mert én tudom, hogy ez az év az ENYÉM is lesz!!! Hahaaa… ! : )

Mi vár rám? :

Új munkahely

Saját sikeres vállalkozásom elindítása

VISSZATÉRÉS a rally világába

Rengeteg kerékpározás, sport és mozgás

És rengeteg meglepetés, új és igazi EMBEREK megismerése

Stb…stb…stb…

: ))))

Még jó, hogy várom!!!

Jajj… közben egy kis megjegyzés… anyám most adott a frissen főzött törkölypálinkánkból egy löketet!

húúúúú… de nem szeretem a pálinkát! Főleg a törkölyt!!!

Ez majdnem megölt! : )

Úgy, mint a szilveszteri esőn kapott megfázásom… szerintem egy kisebb TÜDŐ GYUSZI… láz, köhögés, de szüntelen, jujj de beteg tudok lenni! : (

Azóta egy kortyot sem ittam, fel sem keltem, épphogy éltem… De már jobban vagyok! : )

Szóval álmok és megvalósítás!

Az álmok csak akkor válnak valósággá, ha teszünk érte. Persze meg van az esélye annak, hogy elbukunk. De ennek is megvan a maga célja, az hogy tanuljunk. Tanulni viszont csak akkor lehet, ha tisztában vagyunk a bukásban elkövetett szerepünkre és felelősségünkre.

Sokszor mondtam már és sokaknak, hogy van egy nagyon igaz közhely, ami csak egy kis módosítással állja meg a helyét:

„Mindenki a saját kárán tanul. A hülye még azon se!!!”

De nem „papolni” szerettem volna, hanem arról beszélni, hogy igenis tűzzünk ki a jövőre vonatkozó célokat. És azokat azért tűzzük ki, hogy legyen mit megvalósítani! Hogy ennek az évnek a végét majd azért várjuk, hogy legyen mire jó érzésekkel visszagondolni! : ))

Kedves Barátaim!

Szeretnék mindenkinek, aki csak idetéved és olvassa a „világmegváltó” gondolataimat, szóval mindenkinek  - egyenlőre csak a 2010-es évre- szeretnék nagyon sok új és megvalósítható álmot kívánni! És persze ezekhez kívánok még rengetegsikeres megvalósítást!

BUÉK mindenkinek!

És most két nem feltétlen idevaló jó kis dal :))

És még 1 napjainból :))

2009-ben a Quimbyt hallgattam a legtöbbet...

A varázshegyen innen és a varázshegyen túl
Éldegél egy idióta nem olyan nagy úr
Nincsen néki senkije és semmije e földön
Ő maga a Fekete Lamuore

Fekete Lamoure.... mirmur....

Hajnalgyári munkás ő és igen későn kelő
Ha kigyúlnak a reklámfények akkor jön csak elő
Szomorú szíveket keres és ha végül talál
Fekete kezekkel ölel ő

mer' ő a Fekete Lamoure... mirmur...

Most megrezzen az égbolt és abból aláhull
Egy félvilági szerető
Alsóváros alján felborul a fény

Fekete a mosolya és fekete a szeme
Éjfekete szíve már a bánat eledele
Itt a vége fuss el véle - bocs hogy van a halál
Ez a mese fekete mese

Voltál te is ifjonc és bohó
Féktelen fekete felhőket betörő
Angyalka a világ tetején
Most megrezzen az égbolt és abból aláhull
Egy félvilági szerető
Alsóváros alján felborul a fény

Karácsonyra egy Deák Bill CD-t kaptam a sórornőmtől. Hatalmas! Többek között az a koncert van rajta, amire sajnos nem tudtam elmenni, és most volt nemrégen...

Találtam rajta egy számot, ami nagyon teccik , sajnos a youtubon a dal helyett egy eror üzenet jelenik meg, így azt nem tudom most ide produkálni...

Helyette itt van a szöveg :)

Kifakadtak a gennyes sebek, alattam törtek székek.
Régi történet, egy cirkuszról mesélek.

Borról, blues-ról, békességről, ahogy életem élem.
Lesznek fülek, kik meghallják, ha a porondra kilépek!

Megmaradtam magam, rossz vérű Bill Kapitány.
Bűnön, börtönön, bánaton túl, egyszerű blues király.

Nekem az a jó, ha mindenkinek jó.
Nem vagyok eladó, nálam igaz minden szó!

Sokan voltak velem,sokan kitúrtak.
Másztam ki a gödörből, mégis lefelé húztak.

Velem maradt asszonyom, ki este, maga mellé húz.
Ez az igazi, az őszinte, a mindhalálig blues!

Nekem az a jó, ha mindenkinek jó.
Nem vagyok eladó, nálam igaz minden szó!

Ahogy örvénylik az élet:

és még ez is... : )

talán így teljes a hangulat! : )

Hatvan út állt előttem,
Hatvan erdőn átvergődtem,
Hatvan könnycsepp szememben,
Húztak vissza, de előre mentem.

Hatvan lövés szívemben,
Hatvanszor öltek engem,
Hatvan mankó kezemben,
Húztak vissza, de előre mentem.

Hatvan orvos csapolta vérem,
Hatvan ajtó zárva előttem,
Hatvan bábut leütöttem,
Húztak vissza, de előre mentem.

Hatvan kupát egy este megittam,
Hatvan senki gyűlölt nyíltan,
Hatvan dal még itt a fejemben,
Húztak vissza, de előre mentem.



Hendrixnek hatvanszor megköszöntem,
Az úton min járok, Ő jár előttem,
Hatvan út, hatvan csapás,
Hatvan év nagy kirándulás,
Hatvan út, hatvan csapás,
Hatvan év nagy kirándulás.



Hatvan bíró előtt álltam,
Hatvan bűnöm kitaláltam,
Hatvanszor két lábam érzem,
Húztak vissza, de előre mentem.

Hatvanszor karmolt az ágy,
Hatvan karóval szúrt a vágy,
Hívtak a gyávák, nem engedtem,
Húztak vissza, de előre mentem.

Hatvan kereszt vállamon,
Hatvan ránc arcomon,
Hatvan súgó áll mellettem,
Húztak vissza, de előre mentem.

Hatvan újságban elmeszeltek,
Hatvan helyen rúgtak engem,
Ha nem volt pénzem, nem ettem,
Húztak vissza, de előre mentem.



Hendrixnek hatvanszor megköszöntem,
Az úton min járok, Ő jár előttem,
Hatvan út, hatvan csapás,
Hatvan év nagy kirándulás,
Hatvan út, hatvan csapás,
Hatvan év nagy kirándulás.



Hendrixnek hatvanszor megköszöntem,
Az úton min járok, Ő jár előttem,
Hatvan út, hatvan csapás,
Hatvan év nagy kirándulás,
Hatvan út, hatvan csapás,
Hatvan év nagy kirándulás.
 

Áááááhhhh...

Végre újra itt! :)

És most is nagyon rövid leszek. Mert nem akartam írni... csak úgy érzem, hogy vízválasztóhoz értem az életemben. Nem akarom elkiabálni, de talán már felfelé mászok, és nagyon látom és érzem, hogy a hegy csúcsa bazi szép és csodálatos kilátást fog elém tárni!!! :)))

Lehet ismét rátaláltam a saját utamra? :)

Olyan nehéz hangulatot, érzéseket átadni... bárkinek!

Hallgassátok ezt a zenét itt lentebbb... csak ezt hallgatom napok óta... csak ebben a verzióban... NEKI MEGADOM MAGAAAAAM!!!

Tudjátok minek, vagy kinek??? Az életemnek! A sajátomnak! Ami csak az enyém! Amit csak én élhetek minden pozitív vagy negatív tulajdonságával, örömmel és bánattal!!! Annyira az enyém, annyira nekem való! Csak el kellett fogadnom a tudatot, hogy z az enyém! Csakis az enyém!

:)))))))))))